Esténként sokat meséltünk Borónak, mivel nehezen aludt el, és sokszor felriadt.

A szabadban érzi jól magát – melyik gyerek nem – és kicsi kora óta rengeteget mászkált utánam a zöldséges kertbe, és csak kérdezett, meg kérdezett, és még mindig csak kérdezett.

Hát egyszer csak elszakadt a cérnám, és odavarázsoltam neki két koboldot, hogy válaszolgassanak helyettem… Vesztemre!

Pillanatok alatt megkedvelte őket, és már napközben is őket akarta.

Így hát, engedve az erőszaknak, megírtam először a tavaszi kalandjaikat, és szép sorban folytatom a többivel.

A koboldjaim már a lányom óvodájában is bemutatkoztak, egész szép sikerrel, így most szeretném, ha minél több gyerek megismerné őket.