Ölelő mesék

mesékről, gyerekekről, és mindenről, ami egy saját mesével elérhető.

Anegra mosolya

2018. július 21. 20:07 - Tinne

 

És most egy kis ízelítő fűszerkerti mese folytatásából...

 

"A tündérkének kapor illata volt.

Ezt Boróka állapította meg, hosszas szimatolás után, és lopva az öccsére nézett, hogy vajon ő is érzi e.

Pacus furán fintorgott.

Orrát körbe mozgatta, mint a nyuszik, arca ezernyi ráncba szaladt, mint egy kis grinccsé. Végül nem bírta tovább a bizonytalanságot.

-Ez milyen ijjat? – kérdezte nővérét, és igyekezett egészen halkan suttogni.

-Kapor! – lehelte vissza Boró.

Anya mosolyogva nézte a két kis mesterszimatot, majd csendesen rájuk szólt:

-Kihűl a melegszendvics az asztalon!

-Kérlek, Anya! Lehetne, hogy ma itt reggelizzünk? – kérdezte súgva Boróka.

-Kivételesen megengedem. Futás kezet mosni, és visszafelé hozzátok ki az egyik kis babatakarót. Hűvös volt éjjel, és újdonsült ismerősünknek túl vékonyak a szárnyacskái. Szerintem mostanra átfázott.

Anya mosolyogva figyelte, ahogy Patrik és Boróka, csendben lopakodva eltűnnek a házban, majd ő is utánuk indult.

Tálcára pakolta a melegszendvicseket, majd a két csészébe illatozó epres teát töltött. Kis gondolkodás után, Boró után kiáltott, hogy a babatakaró mellé, egy kis csészét is hozzon a tündérkének.

Így vonultak ki a kertbe, a világító torony alá.

A gyerekek odacipelték a kis kerti gyerekasztalt, és segítettek megteríteni, miközben Anya óvatosan betakargatta a csöppnyi, szunyókáló tündérlányt.

Mire minden az asztalra került, Pacusnak már kopogott a szeme az éhségtől. Alig tudta kivárni, hogy a szőke hajú kis tündér felébredjen.

Boró öccse fülébe súgott valamit, mire Pacus mint egy táltos kiscsikó, bevágtatott a házba. Pár pillanat múlva robogva érkezett, egyik kezében egy kék építőkocka, másikban a kis babaasztal.

A babaasztalra tették az apró játékbögrét, teli finom eperillatú teával, majd Anya egy tányérkára rápakolt pár falat olvasztott sajtban fürdő kenyérkockát.

Ezzel a lakomával ébresztették a szundikáló kis tündért.

A kaporillatú tündérke először megrémült, majd mikor ráébredt, hogy egy apró takaró melegébe burkolták, már semmi kedve sem volt menekülni.

Közelebb óvakodott a madáritató széléhez, a levegőbe szimatolt, majd a puha takarót kezébe fogva, szárnyacskáit kitárva átrebbent a kerti asztal közepére."

...

A mese természetesen folytatódik, de ez legyen meglepetés... :)

Milyen fűszer- és gyógynövény tündérek érdekelnek még benneteket?

Ha van kedvencetek, szívesen megírom mesében őket.

Annyit elárulok, hogy nálam a tárkony és természetesen a borókabogyó van az első helyen, de gyógynövényként nagyon kedvelem a komlót is. 

Hamarosan az ő meséikből is olvashattok részleteket!

Addig is várom a Ti kedvenceiteket! :)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://olelomesek.blog.hu/api/trackback/id/tr4814127321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása