Boró iskolás lett, Pacatesó pedig óvodába indul minden reggel.

Itthon is nagy változások történtek a nyáron, hiszen lassan átalakul az életterünk, hogy a két gyerkőcnek saját kis zuga legyen a szobájukban, és a felnőttek szobája is gyerekjáték mentes legyen végre... legalább is a nap egy részében. :)

Végre én is gőzerővel dolgozhatok, hiszen délelőttönként csend és béke van itthon.

Töredelmesen bevallom, az első nap futkosással telt, mert ingáztam az iskola, óvoda, és az otthonunk "Bermuda-háromszögében", de a keddre már beiktattam egy kis pihenőt.

Egy nagy bögrényi forró tea, és egy hosszú krimi megnézése egyenesen a megkoronázta a reggelem, de utána alig vártam, hogy a gépemhez ülhessek dolgozni.

Most ismét egy kis tündér-kobold párost mutatok be nektek, és remélem, hogy elrabolják a szíveteket pár percre.

Itt egy kis részlet a meséjükből, ha érdekel benneteket a folytatás, hamarosan megjelenik majd. :)

Citró és Nella

A citromfák gondozói

"Nella a citromtündér, most is hajnalban kelt. Elkészítette a szokásos nagy kancsó limonádét, - nyírfacukorral, és frissen facsart citromlével - majd kamrája felső polcáról levette kekszes dobozát, és egy tányérra pár szem citromos kekszet készített ki.

A napfelkeltét már az ablaknál állva köszöntötte. Mostanában, ahogy ideért a nyári forróság, Nella mindennap árgus szemmel leste a sárguló citromokat a melegház fáin. Citró a kobold, már hetekkel ezelőtt felhajtotta a hatalmas üvegház tetejét, hogy a Nap meleg sugarai sárgára és zamatosra érlelhessék a lédús gyümölcsöket.

A szőke tündérlány mosolyogva figyelte az idősebb, ráncos arcú koboldot, ahogy a citromfák között kanyargó kis ösvényen közeledett.

Zöld kalapja a citromfák vastag leveleiből készült, rövid ősz szakálla morcosabbnak mutatta arcát, mint amilyen valójában volt. Kezében elmaradhatatlan sétapálcáját lóbálta.

Citró mögött, előtt, mellett cikázott Limo a vadászgörény. Nella még sosem látott két ennyire különböző és mégis összeillő barátot.   Citró kobold létére tiszta és rendezett házikóban lakott, és sokat adott a megjelenésére.

Ehhez képest Limo, ha feldühödött, nagyon is bűzös felhőbe burkolta azt, aki ártani próbált szakállas barátjának és a citromfáknak. A kis vadászgörény, a kobolddal szinte szavak nélkül beszélgetett, és olyan összhangban dolgoztak együtt, amelyet Nella csak irigyelni tudott.

Az üvegházban még a leghidegebb télben is enyhe nyári meleg volt, - hála a napelemeknek, amikkel a kobold összegyűjtötte, és a melegházba vezette a nap fényét és melegét. Így a trópusokról származó kis citromfák jól érezték magukat, és bőséges termést hoztak.

Citró és Limo, egész évben a fák között kószáltak, szemmel tartották előbb a virágok megjelenését, majd a gyümölcsök érését.

Csak éjszakára húzódtak vissza a kobold kis házába, ami a melegház nyugati sarkában állt. Ha gond volt, Félix-szel a mókussal üzenték meg a tündérlánynak, hogy melyik kis fának van szüksége a segítségre.

Félix ilyenkor átszaladt Nella kecses aranysárga, zöldtetős kis házikójába, a keleti oldalra, és riasztotta a tündért. Mire a lány a fához repült, nyomában a szélsebesen ugráló mókussal, a koboldnak és Limónak csak a hátát bámulhatta, amint eltűnnek a fák között.

Az évek alatt egész kis erdő nőtt azokból a facsemetékből, amiket Nella Görögországból magával hozott. A csemeték, az ottani citromtündér ajándékai voltak. A szőke tündérlány napokig ültetett a mókusok segítségével.

Az egyik kis mókus, Félix, akkor is mellette maradt, mikor végeztek a nagy munkával. Hűvösebb napokon Nella ágyának végében aludt, de mikor eljött az igazán meleg nyár, és Citró kinyitotta az üvegház tetejét, Félix azonnal felköltözött az egyik nagyra nőtt fa ágai közé.

Most, hogy elérkezett a gyümölcsszüret ideje, Citró és Limo átsétált reggelente Nella házába, egy limonádéra, és némi finom kekszre, mielőtt a mókusokkal munkához láttak.

A kobold felügyelte ugyanis a citromszüretet.

Mikor a tündérlak ajtaján beléptek, morgott pár szót a szakállába, amit akár köszönésnek is lehetett venni, majd állva felhajtotta a kikészített limonádét. Felkapott néhány szem kekszet, a tarisznyájába tette, majd köszönetkép megbillentette a kalapját, és nyomában Limoval, sietve az ajtó felé indult.

-Neked is szép reggelt Citró! – a tündérlány mosolyogva köszönt a távozni készülő kobold után.

A kobold türelmetlenül babrálta sétapálcáját. Nem igazán volt kedve beszélgetni, de sejtette, hogy nem ússza meg ilyen könnyen. Nella ugyanis sosem futamodott meg a nehéz feladatok elől.

-Látom, ma is korán keltetek Limoval! – Nella mosolya egy pillanatra sem lankadt.

A kis vadászgörény, nevét hallva odafutott a lányhoz, felcikázott a vállára, és orrocskáját egy pillanatra Nella füléhez dugta.

Citró, savanyú képpel fordult meg.

-Neked is szép reggelt, és igen, korán keltünk. – hadarta egy szuszra a kobold. Megvakarta ősz üstökét levélkalpagja alatt, és kedvesen, puhabundás barátja felé mordult.

-Ne udvarolj, már annyit Limo! Rengeteg dolgunk maradt még mára is!

Sétapálcáját a földre koppantotta, majd - meg sem várva, hogy a kis vadászgörény utolérje – sietve távozott.

Már második napja folyt a munka a gyümölcsösben.

A tündérlány is szárnyra kapott, és Félix-szel a nyomában kisietett. Odakint eközben összegyűltek a mókusok, hogy Citró irányításával leszedjék a gyümölcsöket. Ágról ágra ugrándoztak, és éles fogacskáikkal elcsípték a citromok szárát. A fák alatt a kobold várta a lepottyanni készülő gyümölcsöket. Övcsatján felfénylett az arany foglalatba szőtt citrit kristály, ahogy útjára engedte a varázslatot.

„Friss citrom illatból,

Napfény árad, szellő fúj.

Kitisztítja fejedet,

Erősíti eszedet.”

A varázslatnak köszönhetően a gyümölcsök lassan, lágyan értek földet, így Nella a mókusok további segítségével könnyen ládákba gyűjthette azokat.

A kobold, szemébe húzta levélkalapját, búcsút intett Nellának, és Limoval az oldalán már tovább is állt. Meglátása szerint már eddig is túl sokat ücsörgött egy helyben, a szüret kedvéért.

A tündérlány munkája, csak most kezdődött igazán, de ő nem bánta. Kis segítőivel továbbra is gyorsan haladt a munka..."

Remélem tetszett a részlet, és kíváncsiak lesztek a folytatásra is. :)