Március közepén, végre beindult nálunk is a kerti nagyüzem. :)

Így bár kevesebbnek tűnik az idő amit az írással tölthetek, mégis többet haladok, mert Boró és Pacatesó vihargyorsan elájulnak, ha a párnára koppan a fejük.

Két kis kertészpalántám - mert Pacust is megfertőztük a kerti őrületünkkel -, naphosszat gyomlál (Paca ásatásokat folytat), ültet, és szedret kötöz. Lombseprűznek, gereblyéznek, locsolnak, és ha akad némi idejük, játszanak egy keveset, közben befalják a tízórait és az uzsonnát.

Paca igazi segéderővé vált a maga 6 évével. Talicskaszámra hordja a faleveleket a kert egyik végéből a másikba,
Apa baltájával veri be az ágyás jelölő karókat, óriási faágakat hurcol a kerten keresztül. :) 

Csúcs a kiskölök! :)

Néha Apának segít a pasis munkákban, néha minket tüntet ki segítő szándékával, ha a levágott füvet seperjük Boróval.

Március közepe óta magocskák nőnek palántává a gyerekszoba ablakában, elfoglalva minden talpalatnyi napos helyet. Ennek persze csak mi örülünk, mert Foltos - családunk macskája - ellene szóló inzultusként éli meg, hogy kizártuk a gyerekszobából és nem rághatja meg a sok apró növénykét.

Közben persze szaporodnak kicsiny ágyásaink, hogy Kikirics is örülhessen a komposztdomb alatti házikójában...

Két ágyásba egy seregnyi Gurigurit ültettek kis kertészeim. Paca és Boró lázasan számolták a fészkekbe potyogtatott borsószemeket, nehogy túl sokan ugráljanak a kis gödröcskékbe. A borsó minden évben nagy szerelem, hiszen nem csak az ültetéskor, de a szedés, és bontogatás idején is órákra lefoglalja a két gyerekem. Ha azt vesszük, még a gyerkőc finommotorikáját is fejleszti a borsóhüvelyek kibontása és a szerteszét guruló zöld golyócskák kordában tartása. :)

Természetesen idén is tervezzük a "sült labdaszósz" hadműveletet, ami egy több napig tartó, fűszeres illatfelhőben úszó munka, rengeteg paradicsommal.

Így már négyféle paradicsompalánta nevelődik az ablakokban, és továbbiak beszerzését tervezzük a netről is. Attól tartok az idén is legalább 35 tő kerül elültetésre, mire hagyom leállítani magam.

Közben ellenőriztük, hogy a hadművelet fő hozzávalói rendelkezésünkre álljanak a kellő pillanatban. Rozmaring bokraink átvészelték a telet, a 3 zsályabokor elnyűhetetlen, rengeteg oregano kelt ki, és készülnek ellepni a fűszerkertet, és csodák csodájára 2 kakukkfű bokrocska is megbújt a kövek között, és nem vitte el a hideg tél. 

A sóska ágyás is nagyrészt megmaradt, így Boró már most lelegelheti a zöld leveleket róla. :)

A mángold töveink nagy része túlélte a tavalyi megpróbáltatásokat, így gyorsan kipótoltuk magocskákkal a hiányzó területeken, és az idén is készülhetnek finom töltikék a leveleikből.

Másik nagy túlélőnk, egy rebarbaratő. Csöndesen átvészelte a telet a körtefa árnyékában, így most igazi meglepetésként kukucskált elő tavasz elején a földből. Neki is igyekszem társakat keríteni az idén, mert csodás fűszeres csatnit szoktunk a szárakból készíteni. :)

Lassan a hideg idő után feléled az egész kertünk. A medvehagymák, a tárkonyrengeteg, az eperágyás, a fűzfánk és a gyümölcsfáink. Virágoznak a nárciszok és a jácintok, talán lassan a tulipánok virágait is meglátjuk majd.

Kis kertészeink segítségével lassan kezdünk a káoszon utat vágni, és Kikirics nagy örömére lassan az egész zöldséges kert újra használatba kerül. :)