Az első mondatot gyerekeim rítták fülembe délelőtt, mivel esélyük sem volt kimenni a kertbe.
Magyarázhattam volna újfent nekik, hogy az eső jó a veteményesnek - főként pedig apának és anyának, mert nem kell locsolni -, de mivel mivel az utóbbi napokban sokszor dobtam be ezt a választ, már tele lehetett vele a hócipőjük.
Így cselhez folyamodtam.
"Kenyérsütésre pont jó!" érkezett frappáns válaszom, mire a srácaim üvöltve ugrottak a nyakamba.
Tehát sorsom erre a délelőttre is megpecsételődött, és nekiállhattam kenyeret gyúrni, dagasztani, hogy a két üvöltő dervisemnek legyen "házi, süthető gyurmája", amit ráadásul uzsonnára magukba is tömhetnek.
A recept nem túl bonyolult:
1 kg liszt
2 csomag élesztő
4 kávéskanál cukor
1 dl étolaj
5 dl meleg víz (nem forró!)
2 evőkanál őrölt kömény
2 teáskanál só
A lisztet tálba öntjük, középen kissé széttúrjuk, és kis fészket készítünk. Ebbe morzsoljuk az élesztőt, rászórjuk a cukrot, és ráöntünk 1 dl meleg vizet. Összekeverjük, némi lisztet szórunk a tetejére, és megvárjuk, amíg az élesztő pár perc alatt felfut.
Amíg kel, a mélyedés köré szórjuk az őrölt köményt és a sót. Bekapcsoljuk a sütőt, és 200 fokra előmelegítjük.
Ha az élesztős keverék felfutott, hozzá öntjük az olajat, és a többi meleg vizet, és nekiállhatunk a dagasztás, gyúrás műveletének.
Ha összeállt a tészta, asztalra borítjuk, és ott gyúrjuk tovább.
Amennyiben kellőképpen kifáradtunk, engedjük át a terepet a lábunk alatt, körül nyüzsgő gyerekeknek, had gyúrják, gyömöszöljék kedvükre egy kicsit.
10 perc alatt kifáradnak, nekünk pedig spóroltak egy kis lélegzetvételt.
Utána gyúrjuk át újra a tésztát, majd tegyük kilisztezett kelesztőtálba, és fedjük le.
A tál pukkanása jelzi, hogy tésztánk szabadulni akar, így újfent jöhet a gyerekműszak.
Borítsuk a tésztát az asztalra, gyúrjuk át egy kissé, majd vágjunk le a gyerekeknek egy darabot. Ne fukarkodjunk, mert isteni dolgokat tudnak készíteni, némi útmutatással.
Ne gyúrjunk, formázzunk helyettük! csak mutassuk meg, és adjunk nekik teret, eszközt az alkotáshoz.
A "maradék" tésztát egy kis laza gyúrás után formázzuk cipóra, tegyük sütőpapírral bélelt sütőlemezre, vágjuk be kissé a tetejét késsel, és hagyjuk 15 percet kelni a lemezen.
Utána irány a sütő!
10 percig süssük 200 fokon, de tegyünk a sütő aljába egy kis lábosba kevés vizet. (kb 1,5 dl)
Utána csavarjuk lejjebb a hőfokot 180 fokra, és hagyjuk a kenyeret sülni 50-55 percet.
Közben segíthetünk a gyerekeknek az alkotásban.
Én most adtam még kevés köménymagot, és eszközöket, amivel nyújthatnak, formázhatnak. De a kenyértésztába kerülhet szárított fűszernövény: bazsalikom, oregánó, akár egy kis kakukkfű is.
Kenyerünk sülésének utolsó 20 percében, a gyerekek készítsék el azt a mesterművet, amit szeretnének kisütni.
Paca ma egy hatalmas lapított gombócot formázott a saját adagjából, lányom pedig kalácsszerűen összefonta a tésztát.
Ezt is kelesztettük 10 percet, majd bekerült a 180 fokos sütőbe, 25-30 percre.
Mire felkeltek a délutáni szundiból, már ehették is a mesterművüket. :)
Paca kenyérkéjét félbe vágtam, megkentem vajjal, és a kis pékmesterem örömére reszelt sajtot szórtam bele.
Boróka a kis kenyérfonatába a sajt mellé kolbászkarikákat, és ropogós paprikát kapott. :)
