Na igen... Az eső nem igazán kedvez a gyerekeknek... főleg, ha egész nap, netán több napig hull az égből az áldás.
A kertünknek biztos az, de Boró és Pacus teljesen megkattantak a bezártságtól.
Nyűgösek, rosszkedvűek és kötekedő kis mufurcok lettek, ami nem tagadom az én idegeimet is erős próbának vetette alá.
Épp a vasárnapi munkaadagomat róttam a gép képernyőjére (mármint mesét írtam volna), amikor fiam sírósan bevonult, és az után érdeklődött, hogy "ugye van olyan, hogy nyuszigomba?"
A lányom persze fennhangon tiltakozott, nekem pedig az összes vezérhangyám a fejembe tódult egy szempillantás alatt.
A két gyerek várakozóan nézett...
A kicsi reménykedett a nem létezőben, a nagy az igazát akarta...
Volt pár másodpercem töprengeni, mielőtt kitör köztük a következő balhé (3...2...1), így gyorsan a füzetem aljára rajzoltam egy hevenyészett gombát (előre bocsájtom, nem vagyok rajz zseni...), majd nekifogtam varázsolni.
A szobára 10 percre csend telepedett, a háborút bizonytalan időre elnapolták.
Végül némi firkálás után megszületett "Nyuszigomba", aki hol máshol ücsöröghetett, mint a fűben. :)
A gyerekeim elszívták a békepipát, majd Pacatesó ünnepélyes keretek közt "felaplikálta" a hűtőre, mint egy győzelmi hadizsákmányt, hogy lám, ő megmondta, hogy igenis létezik...
Csak attól félek vérszemet kapnak a nővérével, és még mesét is követelnek hozzá... :)
