Kitúrtak a gép elől, így ma "csak" Luppi és Szuszóka kalandjait osztom meg veletek. :)

Boróka nekiült tanulni a konyhában, Pacatesó pedig írói babérokra tör... :)

 Így, mivel blogot írni nem volt időm, mára "csak" egy mesét hoztam, természetesen elejétől a végéig. :)

 img_20200325_115422.jpg

 

Hortyogás és komló vész

 

Borókának már reggel fél hatkor kipattantak a szemei és azonnal a papucsa után nézett.

Sietett Anyához, hogy együtt teázzanak, mert Anya minden reggel, korán teát főzött és az egyik kerti székbe telepedve csöndben elkortyolgatta.

Boró sokszor csatlakozott, és bár nem igazán értette miért nem szabad beszélgetni ilyenkor, azért betartotta Anya kérését és ő is csöndben iszogatta a gőzölgő mentateáját.

Ma reggel azonban sehol sem találta Anyát, egészen addig, amíg meg nem hallotta zsörtölődését a kert egyik távoli sarkából. Sietve felhúzta a kerti papucsát, és elindult kifürkészni, vajon kire ilyen mérges Anya.

Pacára, és Apára nem lehet, mert a fiúk ilyenkor még mélyen alszanak, Anegra pedig kis házikójában tevékenykedik, amíg a Nap sugarai át nem melegítik a szárnyacskáit.

Boró hátralopódzott, és elbújva hallgatódzott a szederbokrok mögül.

-Luppi, azonnal bújj elő! – mérgelődött Anya.

-Nem gondolod, hogy végre dolgoznod is kéne egy kicsit? Ha ennyit horkolsz, a komlóindák befutják az egész kertemet, de akkor metszőollót ragadok, és jaj lesz a kedvenc komlóidnak, mert tövestül fogom kicibálni őket!

Anya nem volt túl virágos kedvében.

Boróka nem is emlékezett, mikor látta utoljára ennyire dühösnek.

Elhűlve hallgatta a szóáradatot, majd meglapult, mikor anyukája körbefordult, miközben nagyot kortyolt a bögréjéből.

Boró felé hársillat lengedezett, majd dühös toppantás hallatszott.

-Luppi, nem szólok többet, hogy kelj fel végre, és regulázd meg a komlóidat! – Anya szeme villámokat szórt, és csodák csodája, az indák közül nyűgös morgolódás hallatszott válaszul.

-Mindig csak az a munka! Szegény tündért még aludni sem hagyják! Persze, a kis szőke hajú kaprocskát nem szekálják, még házat is készítenek neki… bezzeg a komlótündér aludjon az indák között, magányosan, hisz neki ott is jó – a zsémbes hang tulajdonosa még mindig a burjánzó komlóindák között bujkált.

-Pedig én már évek óta itt lakom! Nekem mégsem akart senki házat készíteni!

Az indák alól egy apró páncélos szerzet bukkant elő.

Boróka csak akkor jött rá, hogy ő is tündér, amikor fémesen csillogó szárnyacskáin felreppent, és Anya orra előtt leült hintázni az egyik kunkori komlóindára.

Bámulatos egy szerzet volt!

Haja barna, és kunkorodó, akár a komló indái, kabátkája és rövidnadrágja barnás-zöldes pikkelyekből állt, mintha csak páncélt hordana. Sipkája egy érett komlótobozt formázott, nadrágja övén egy zöld levél alakú tokban, egy aprócska tőr bújt meg.

A csöpp tündér meglehetősen álmos, és sértődött volt, de úgy látszott, ez Anyát cseppet sem hatotta meg.

-Luppi, azonnal láss munkához, vagy estére még függőágyad sem lesz, mert eltűnik az indákkal együtt a komposztdombon! – emelte fel Anya a hangját.

Boró már jól ismerte ezt a hangszínt. Anyukája ezt akkor vetette be, ha a türelme végkép elfogyott, és esze ágában sem volt tovább alkudozni.

A beálló csendben ütemes horkolás hallatszott.

Anya homloka ráncba szaladt, Luppi pedig összébb húzta magát alkalmi hintáján.

-Rendben, máris munkához látok! Egy kettőre rend lesz, és az indák sokkal lassabban fognak nőni ezután… - hadarta Luppi egy szuszra, de Anyát nem lehetett átverni.

-Mond csak, ki van nálad Luppi? Ugye nem költöztettél ide még egy komlótündért?

A magasban megrezzent egy inda, és egy smaragdzöld szempár kandikált kis a résen. A tobozsipkás tündérfiú mint a villám cikázott oda, hogy összébb húzza a leveleket.

Boró elámult a lusta kis tündér gyorsaságán.

Szemmel láthatólag Anyát is meglepte Luppi vihargyors reakciója, mert még a szava is elakadt.

De zavara nem tartott sokáig.

A fürtös hajú tündért félretolva a levelek közé nyúlt, és a következő pillanatban már döbbenten bámulta a karjához törleszkedő, horkantva doromboló apró sárkányt.

-Ő Szuszóka! – nyögött föl szemeit bűnbánóan lehunyva Luppi.

-Tudod, kiirtották a komlót a kis patak partján, és elvesztette a szüleit. Nagyon egyedül volt, és én is szörnyen unatkozom néha, és hát… nem hagyhattam magára, hiszen árva lett szegényke… – a komlótündér hangja elhalkult, és sóhajtva lehunyta a szemét.

-Most akkor mennünk kell, igaz? Mi már csak útban vagyunk, és hát… másik tündéred is lett közben.

Korábbi harciassága már elszállt. Halkan szipogva a kis barnás zölden irizáló, pikkelyes sárkányfióka mellé repült és csendben átölelte.

-Gyere, Szuszóka! Majd csak találunk még komlót valahol!

Megsimogatta a kis sárkány szárnyát, majd lassan a levegőbe emelkedett.

A sárkányfi azonban nem mozdult. Finoman rezegtette szárnyait, közben tovább dorombolt, és halványzöld szemeivel Anyát fürkészte.

Boró kezdett elálmosodni, amit már azért sem értett, mert az előbb még nagyon is éberen tudott figyelni, most pedig mintha maguktól ragadtak volna le a szemei.

Megrázta magát és Anyához szaladt. Hozzábújt és megrángatta anyukája hálóingét.

-Anya! Kérlek! – lehelte halkan.

Anya leguggolt, megsimogatta Boró kócos fürtjeit, majd elmosolyodott. Újra szemügyre vette Szuszókát és a feje fölött reménykedve repkedő komlótündért, majd a ház felé indult.

-Egyezzünk meg! Kevesebb lustálkodás, és több munka… Naponta legalább egy óra délelőtt, és egy óra délután. Cserébe kaptok egy házikót, a Komlóindák közé – fürkészve végigpillantott a kis sárkányon, és homloka elgondolkodva ráncba szaladt.

-Ha jól sejtem, miattad burjánzik ilyen gyorsan a komló. Ez a horkoló dorombolás, egyenesen növekedésre ösztönzi a kunkori kis indáikat.

Szuszóka bűnbánóan dorombolt még egy futamot, és Boró szemei megint lecsukódni készültek.

Anya szeme felcsillant egy pillanatra, majd hamiskás mosollyal Luppira tekintett.

-Az alku része még a kis barátod is. Esténként beköltözik pár órára a gyerekekhez, amíg el nem altatja őket. Úgy tűnik rájuk pont fordítva hat a dorombolása, mint az indákra.

A tündér megigazgatta tobozsipkáját, majd ravaszul Anyára nézett.

-Feltéve, ha Szuszóka is kap egy házikót… mondjuk az enyém tetejére. Nagyon megtetszett a világítótornyotok. Lehetne a mi házunk is emeletes?

Boró nagyot ugrott örömében, és már szaladt is, hogy Patrikot felébressze, és meséljen neki Luppiról és a kis sárkányról.

Szuszóka felreppent Anya tenyeréből, és a kislány nyomába eredt. Leszállt a vállára, és bebújt Boró vállig érő kócos fürtjei alá.

Pár perc múlva Paca boldog oroszlánüvöltéssel vágtatott elő pizsamájában a házból, nyomában Boróval és az őket kergető sárkánykölyökkel.

Luppi boldogan figyelte a triót, majd álmosan bebújt a levélkék közé és visszamászott hintaágyába.

Úgy döntött majd csak délután kezdi a munkát, hiszen ekkora izgalmak után muszáj kialudnia magát alaposan.