Előfordul, hogy én is megkattanok...
Délutánra teljesen becsavarodtam a házi tennivalóktól, így sztrájkot hirdettem, felkaptam az olvasó szemüvegem, meg egy kertészeti könyvet és elindultam, hogy a hintaágyba tegyem át a székhelyem és végre utána nézzek pár zöldségnövény társításnak.
Egészen az ajtóig jutottam eme nemes tervemmel, amikor ráébredtem, hogy másféle "feszkólevezetésre" vágyom.
Tündérkertet tervezünk a lányommal, de lehetőleg tegnapra, és természetesen rögtön nagyban gondolkodunk és a virágoskertet vettük célba...
Ami valljuk be, momentán romokban hever, mivel idáig csak a zöldségekkel foglalkoztunk, Kikirics nagy örömére. :)
Így némiképp felidegesedve, elrobogtam a Kisházba, megragadtam Nyelvest a kapát és Lombit a hatalmas, sárga lombseprűmet, majd nekiestem a romok rendbehozatalának.
Nyelves persze folyamatosan locsogott, be nem állt a szája, de legalább elszórakoztatott, amíg felkapáltam vele a gaztengert. Lombi annál csendesebb volt. Álmosan húzta össze az összegyűlt gyomokat, elrendezte a levágott gallyakat, közben nagyokat pihent és ásítozott a fenyőtuskónak támasztva.
Koboldjaink és tündérkéink - köztük Anegra és Luppi - már nagyon várják, hogy házikókat kapjanak a kertben, mert így a tavasz közeledtével unják már a gyerekszobát. Bár Szuszóka nevében nem nyilatkozom, mert ősárkánysága igencsak hozzászokott a télen, hogy Pacus ágyában töltse az éjszakákat. :)
Eközben két kis koboldom téglahalmokat cipelt az ágyás szegélyéhez, és asszisztált anya higgadási kísérletéhez.
Ami végül is felemásra sikeredett.
Én ugyan 3 órai munkától lehiggadtam, de Boró és Pacus teljesen kimerült és dilisre pörögte magát. Azért egy mesére még összebújtunk kertünk lakóival, így két kis segéderőm is picit nyugodtabban bújt a dupla takarók alá. Fáztak rendesen a kimerültségtől és nagyokat ásítoztak, de a fotókat visszanézve határozottan megérte a mai délután. :)
A hétvégére elkészülünk a romeltakarítással és jöhetnek a házikók! :)