Mostanában a gyerekeim felcsaptak nyomozónak...

A lakásban, séta közben, a kertben nyomokat keresnek.

Nyom lehetett náluk bármi: egy hajgumi, egy plüss játék, egy reklám újság...

Ezt meglovagolva, apával úgy döntöttünk, mi is elkészítünk pár "nyomot", hogy érdekesebbé, és lopva tanulóssá tegyük a srácok által kitalált játékot.

papírt, ceruzát, ollót ragadtunk, majd heveny rajzolásba kezdtünk. Az elkészült kártyákat kivágtuk, és lamináltattuk, majd teszteltük a srácokon munkánk gyümölcsét.

Az első nyomozást Boró almájának eltűnése indította. A "nyomokat" szétszórtuk a lakás különböző pontjain, majd indult a nyomvadászat!

A gyerekek nagyítót és kis kosarat ragadtak, majd heveny keresgélésbe kezdtek.

Nyomokat el lehet rejteni bárhol: díszpárna alatt, cipős szekrényben, a játékos dobozban, vagy akár a fördőszobai törülközők között.

A Borókakerti mesékhez is a kertből merítettem ihletet, így most is a kertünk "lakóiból" indultam ki. 

Az első nyomok almacsutka, tojáshéj, falevél, és komposztáló volt, így Boró a nyomok begyűjtése, és némi gondolkodás után a "gyanúsítottak" közül, már le is tartóztatta Turbót, a földigilisztát. :)

A nyomok variálhatók, bővíthetők, hiszen pl az almacsutka akár a süni hátáról is leeshetett volna, ha mondjuk mellette szerepel nyomként egy bokor, ahol megbújhat, vagy egy földigiliszta, ami a kedvenc csemegéje.

Természetesen a játék csak Pacatesóval teljes, hiszen háromévesem lelkesen talpalt a nővére nyomában, és bekukkantott még a legójátékos vödör aljára is... miután kiborította a kockákat a szoba közepére... :)

A gyerekek élvezték a játékot, az előkészületek pedig megérték, hiszen mostantól egy új házi társasjátékkal bővült a gyűjteményünk.