Nálam nagy szerelem a padlizsánkrém.

Édesanyám a megmondhatója, hogy a konyhámban évente több 10 kilónyi padlizsán kerül a sütőbe, hogy aztán finom házikenyéren végezze krémként.

Volt olyan év, hogy 40 kilót is lesütöttem!

De még akkor is igencsak nagy erőfeszítésembe került, hogy két nagyobb dobozzal lefagyasszak belőle, hogy Karácsonyra és Szilveszterre is maradjon. :)

Néhányszor már próbáltam magról nevelni a növénykéket, de idáig semmilyen eredményt nem tudtam felmutatni.

A piacról beszerzett palántákkal sem jártunk sikerrel. A növények ugyan szépen fejlődtek, de nem igazán akartak termést hozni.

A tavalyi évben azonban megtört a jég! Pár palánta szépen növekedett és saját padlizsánunkat kenhettük a kenyérre.

Az idén merészet álmodott a család két agykontrollosa!

Boróval összefogtunk, apró magokat ültettünk és a gyerekszobában az ablakpárkányra állítottuk.

Minden nap kicsit meglocsoltuk, beszéltünk hozzájuk, néha még ébresztő dalt is énekeltünk. Még Pacatesó is beszállt a "játékba". Minden reggel elmondta nekik, hogy mennyire szereti őket, és sürgette a kis magokat, hogy bújjanak elő. :)

Nos örömmel jelentem, néhány hét alatt megtört a jég! 8 kis magocska már elő is bújt, így az idén saját nevelésű palántákat is ültethetünk. :)

Persze azért még beszerzünk párat, a piacon is, és folytatjuk a "szeretgetést" egészen addig, amíg le nem szüreteljük a saját kis "krémalapunkat" .

A spenótágyásunkkal is hasonlóan jártunk. Hosszú évek óta próbáltuk magunk nevelni, de esélytelenek voltunk. Az idén szinte mindenhol előbújt, és szépen növekszik.

Így most a gyerekek a gyomlálás mellett nekiálltak lelkesítő beszédet tartani a kertben, minden egyes ágyás mellett. :)

A magocskák kibújtak, a borsónk gyönyörű, a hagymát nemsokára felszedhetjük és még a makacs kis sárgarépa hercegnők is előbújtak végre.