Életem párjával általában felosztjuk a kerti teendőket, de néha összefogunk, egy-egy nagyobb munka érdekében

Tavasz elején vadszőlőt akartunk futtatni, de vagy esett az eső, vagy a vizsgámra készültem, vagy csak egyszerűen elfoglaltak és kimerültek voltunk.

Most némi pihenőt engedélyeztünk magunknak - én többnyire a meseírás alól -  és kivonultunk, hogy egy guriga vakondháló, no meg félszáz gyorskötöző segítségével megzabolázzuk a terjengő vadszőlő indákat.

Sajnos az én meseíró agyam nem képes leállni és mivel a nap is pont a fejemre tűzött, - amit valljuk be igen csak hisztériásan tudok viseli - pár perc múlva máris a tengeren találtuk magunkat és vadszőlő helyett a vitorlákat kötöztük.

A terasz átalakult kalózhajóvá, a gyerekek visongva kergetőztek a "fűtengerben" és a felkötözött indákat ismerve, pár hét alatt árnyékos vitorlaerdő terül a fejünk fölé, újdonsült kalózhajónkon.

Már készülünk egy jó "kalózos ebédre" a hajófedélzeten. A menü még egyeztetés alatt van, mivel Boró nem rajong a halakért. Beígértem neki egy nagy adag pácolt, grillezett csirkemellcsíkot és  egy hatalmas tál salátát, így ő is hajlandó részt venni a hajóavató bulinkon. :)

A hajóavatásról természetesen majd képes beszámolóval érkezünk, addig is bemutatjuk még a kalóztörténet többi főszereplőjét és egy rövid meserészletet is felkerül jövő hét elején a blogra. :)