Be kell vallanom, öröklésből duplán is "terhelt" vagyok, mivel édesapám sem megy a szomszédba egy kis ihletért.

Bár ő inkább rímekben és versikékben remekel. 

Óvodás és iskolás koromat végig kísérték az ötletes szösszenetei, melyeket remélem máig szívesen őriznek óvónőim, és tanáraim. 

Minden kis verséhez felírt egy keresztnevet, vagy szót, függőlegesen, színes tollal, majd a vízszintes sorok ezekkel a betűkkel kezdődtek. Imádtam mindegyiket. :)

Mikor kiszálltunk az iskolapadból, évekig szüneteltek a versikék, de néhány éve, karácsonykor az ajándék melletti kísérőcédulán, újra ott bujkált egy remekbe szabott találó kis apróság. Természetesen máig őrzöm, annyira találó és szívet melengető kis meglepetés volt. Őszintén bevallom, jobban örültem neki, mint magának az ajándéknak. :)

Apu, csak súgva megjegyzem, a lányom már olvas, és az előrejelzések szerint, idén is lesz Karácsony... Hátha neki is érkezik az idén egy versike...:)