Itt egy újabb meserészlet a "macskalóz" banda történetéből!

Sutyit már ismeritek, most fogadjátok szeretettel a banda 4. tagját is.

Hiru a levegőben tölti az élete nagy részét, így kissé más szemszögből tekint a világra. Másképp gondolkodik, más dolgokat tart fontosnak... látszólag!

És, hogy hogyan is ismerkedik meg Sutyival? Íme! :)

"...A törpeegér szélsebesen rohant. Átszáguldott a halárusok standjai alatt, kibújt egy szűk lyukon, felmászott egy téglafalon, majd lebucskázott a túloldalon tornyosuló domb aljáig és elbújt egy felborult konzervdobozban.

A kikötői patkány, aki idáig üldözte, nem adta fel a keresést. Ez a kacska lábú kisegér olyan cselesen hiúsította meg a lopási tervét a héten már harmadszorra, hogy Rat’tus agyát mostanra elöntötte a vörös köd. Addig szimatolt, míg a halkonzerv terjengő bűze mögött megérezte az egérke leheletnyi sajtillatát. Már tudta, hol keresse. Óvatos léptekkel körbejárta a dobozt, majd hirtelen a nyitott végéhez ugrott.

Az egérnek hűlt helye volt. A patkány egy pillanatig értetlenül bámult, majd újra elfutotta a méreg, mikor a doboz alján felfedezte az aprócska „vészkijáratot”.

Sutyi, a kacskalábú egérke ezalatt némi előnyre tett szert. Nem mert lassítani. Azzal, hogy Rat'tust követte, a kikötő ismeretlen részére tévedt. Itt nem ismerte a búvóhelyeket, a parányi, számára járható alagutakat.

Futás közben mérte föl a terepet. Nekirohant egy dereglye oldalának, majd az utolsó pillanatban csonka, bal hátsó lábát dobbantóként használva újult lendülettel kilőtt. Kis híján beleszaladt a patkányba. Enyhe félmosollyal konstatálta, hogy a nálánál sokkal nagyobb Rat’tus csak a levegőt harapta át a farkincája helyett.

Villanásnyi jókedve hamar lehűlt, amikor szeme elé tárult a végtelen víztükör. A móló szélére ért. Rat’tus mögötte. Mikor megfordult, látta a patkány önelégült tekintetét.

Sutyinak felszikrázott barna gombszeme. Úszni tud. Ez is olyan mint a folyók. Víz van benne. Igaz, kicsit több mint amit megszokott. Máris kész volt a terve. Nézte, amint a patkány mohón közeledik, hogy elégtételt vegyen rajta.

Szinte sajnálta. Ez is csak azt látja benne, amit a többiek. A szegény, nyomorék kisegeret, aki olyan öntelt, és bolond, hogy sem lopni, sem koldulni nem akar.

„A sánta kis Robin Hood játssza az eszét!"

Sutyi már leplezetlenül vigyorgott. Egy örömujjongással hátra lendült, majd kecses szaltóval a mólóról a tengerbe vetette magát.

Hiru csöpp kisegér kora óta figyelte Sutyit a magasból. Végignézte, ahogy megtanult mankó nélkül járni, majd később egy eszement ötlettől vezérelve, ő akart lenni a kikötő leggyorsabb egere.

Sikerült neki! A vagány egérke hónapokig edzette kacska lábát, hogy biztos támaszként tudja használni a fordulásoknál.

A csér most is a kikötő felett repült és látta, ahogy a tolvaj patkányt ismét rászedte a kisegér. Hiru lassan körözött a móló felett, mikor észrevette, hogy Sutyi rossz irányba fordul.

Tehát itt a vége!

Kár. Ez a kis fickó igazán megérdemelte az életet.

A csér ekkor megdöbbent. Sutyi felkacagott, majd hátrafelé ugorva a tengerbe vetette magát.

Hiru önkéntelenül zuhanórepülésbe kezdett és egy íves forduló után elkapta az egeret, pont mielőtt vízbe csobbant volna. Meredeken emelkedett a magasba, utána szárnyaival „meglovagolta" az első meleg légáramlatot és körözni kezdett a víz fölött.

Sutyi ámulva lesett körbe. Ebből a magasságból kitárult a világ. Láthatta ahogy az ég a vízzel összeér. Mesés volt! Meleg légáramlatok borzolták bundáját, és az egérke szinte megrészegült a sebességtől. Aprócska súlya nem jelentett terhet a csérnek, így biztonságosan manőverezett vele a magasban.

Hiru élesen kanyarodott, majd lassú ereszkedésbe fogott, amíg Sutyi hátsó lábai a vizet nem érték. Mosolyogva figyelte, amint a kisegér nyújtózkodott, hogy sérült lába is a tengerbe érjen. Csöppet megbillentette a szárnyát, így teljesült a kívánság.

Sutyi hangosan felkacagott. Pofácskáját felemelve élvezte, ahogy a sebes szél bajuszának szálait rángatja. Felnézett és csodálkozva látta, hogy a csér csukott szemmel repül, percekig csak a szárnyaira támaszkodva érzékelte a levegőt.

Két lélek, akik nyitott szívvel fogadták egymás világát. Nem is különböztek olyan nagyon. Egy pillanatra összevillant a tekintetük. A csér újra a mólók felé vette az irányt és puhán a földre tette az egeret. Búcsúzóul bal szárnyát mozdulatlanul tartva, éles kanyarral repült egy apró kört Sutyi felett.

A kisegér a tovaszálló csér után intett és vigyorogva elcikázott a kövek között…"