Végre külön alszik a két manókám, így anya esténként egy kevés levegőhöz jut.
Persze ilyenkor óránként járőrözöm, amíg ki nem dőlök a sorból, hogy be vannak-e takarva, nem akar -e valamelyik legurulni, esetleg leesett-e Paca "tumikája" a földre, mert akkor záros időn belül bömbölve megjelenik.
De még így is szépek az estéim...
Azaz szépek lennének, ha a nagy átrámolás miatt, nem lézengenének kóbor szekrénypolcok feltámasztva a szobában.
Hiába tájékozódom vakon is a gyerekágyak körül, mégis lendületből sikerült lerúgnom egy tömörfa polc élét... reccs!
Két napja feldagadt lábbal, alig araszolva a lakásban, de legalább van időm, írni...
Lábam felpolcolva, mindenki körülöttem igyekszik sürögni. Hátrány: a gyerekeim azt hiszik, anya most aztán ki van nekik szolgáltatva, bármit az ölébe hordhatnak játszani, hiszen tiltakozni se ereje, se kedve...
És sajna igazuk van... :)
Na innen szép nyerni! :)