Kitört a nyári szünet.

Boró a teraszon kucorgott a napozóágyon, és ép kedvenc tevékenységével volt elfoglalva… Unatkozott.

Ettől nyűgös, és hisztis volt, tehát látványosan és hangosan morgott, duzzogott, hátha Anya végre otthagyja a számítógépét, és kitalál valami jó játékot.

Anya egy darabig csöndben figyelte az előadást, majd szó nélkül babakocsiba tessékelte a 3 éves Pacatesót, és kijelentette, hogy vásárolni mennek.

-Hozom a listát! – pattant fel Boró de mikor a konyhába viharzott, az étkezőasztalon nem talált semmit.

-Mit kell vásárolnunk? Nem írtál semmilyen listát! - kerekedett nagyra a kislány szeme.

-Így honnan tudjuk, hogy mi kell az ebédhez?

-Ki mondta hogy ennivalót veszünk? - titokzatoskodott Anya.

Elindultak, de nem a közért felé vették az irányt, hanem a közeli kertészetbe, ahol anya minden magyarázat nélkül virágcserepeket kezdett válogatni., de nem vett semmit, amit beleültethetnének.

Hazafelé még megálltak pár helyen, ahol Boró értetlensége tovább nőtt mivel Anya továbbra sem adott magyarázatot semmire.

Hiába énekeltek, bohóckodtak egész úton, csak Pacus szórakozott jól mert 7 éves nővére gondolatait a megoldandó rejtély foglalta le.

Lopva szemügyre vette a babakocsi bevásárlókosarában sorjázó dolgokat.

Virágcserepek, csemperagasztó, süthető gyurma, és különböző festékek. Még olyan is volt köztük, amit egy flakonból kellett kifújni, mint Anya dezodorját.

Boró nem értette.

Otthon az összes virág és fűszernövény vagy cserepekben volt, vagy a kertben növekedett. Mit akar akkor Anya a cserepekbe ültetni?

Pacust persze csak a jó meleg napfény és az éneklés érdekelte.

Mikor hazaértek, Anya kipakolt a kerti asztalra, majd két kis tálat hozott a konyhából, és a gyerekek kezébe adta.

-Boró, kérlek szedd le a maradék epret! Kukkants be minden bokor alá!

-Paca, te pedig tépjél pár mentalevelet a limonádéhoz, légy szíves!

Mosolyogva figyelte, ahogy lánya morcosan elvonul epret szedni.

Bezzeg Patrik nagy bakugrásokkal rohant a mentaágyáshoz. Örült, hogy ő is kapott egy fontos feladatot, és a mentás limonádé volt a kedvenc innivalója.

Közben Anya ragasztót vett elő, és újságpapírral takarta le az asztalt, hogy nyugodtan maszatolhassanak.

Mikor mindkét gyerkőc előkerült, elkészítették a limonádét, és megmosták az epreket. Mivel Paca nem igazán rajongott az eperért, neki Anya felvágott egy banánt. Mikor leültek a kis asztal köré csemegézni, végre fény derült arra is, hogy mi készül a titokzatos hozzávalókból.

-Szombat éjszaka egy kis tündérlányt láttam bekukucskálni a kerítésen, de nem mert bejönni. Arra gondoltam, készíthetnénk egy világítótornyot, hátha így bemerészkedik hozzánk.

Boró csodálkozásában még a száját is eltátotta.

-Egy igazi tündér? – suttogta áhítatos hangon.

De hogyan lesz a cserepekből torony? És hogyan fog világítani? – gondolkodott miközben homloka ráncokba szaladt.

Anya válaszul felfordította a három cserepet, a közepeset a nagyobb tetejére rakta, majd rátette a legkisebbet.

-Íme a torony! Összeragasztjuk, majd délután, mikor megszáradt, lefestjük piros, fehér csíkosra.

-És a világítás? Hogyan fog világítani? - Boró mindent tudni akart.

-Lássuk kitalálod-e? – somolygott Anya ravaszkásan.

Nappal durmolok, alszom,

Csakis éjjel dolgozom!

„Bagoly " vagyok, de nem a fán!

Kerítésen lakom ám!

Fűszer illat vesz körül,

A sötétség előlem menekül.

Éjjel ezüst fényben ragyogok,

Tudod már, hogy ki vagyok?

Boróka lázasan gondolkodott, miközben tekintete ide-oda cikázott a kertben. Alig pár perc alatt már meg is találta a verses rejtvény megfejtését.

Rohanvást szaladt a fűszerkerthez, és levette az egyik napelemes lámpát a kerítés tetejéről.

-Megvan! Rájöttem! – viháncolva, boldogan szaladt a kerti asztalhoz, és Paca kinyújtott kis mancsába rakta a lámpást.

-Látod tesó? Ez lesz a világítótorony fénye!

Paca boldog mosollyal szemrevételezte a csöndben pihenő kis lámpást, majd elfelhősödött a tekintete.

-De hát nem is világít!

-Persze, hogy nem, mert csak a sötétben látszik a fénye – magyarázta lelkesen a nővére.

-Segíthetek ragasztani? – fordult esdeklőn Anyához.

-Én is akajok segíteni! – kiabált Patrik azonnal.

-Rendben, lássunk hozzá!

Összeragasztották a lefelé fordított cserepeket, néhány óra múlva Anya lefújta az egészet a flakonból fehér festékkel, és másnapig félre tették száradni.

Boró és Paca este sokáig ácsorogtak a sötétben.

Nem engedték, hogy Anya éjszakára leengedje a redőnyt, az ablakon. Pacus, még egy kisszéket is az ablakhoz húzott, hogy felállva rá, jobban lássa a kerítést. Hátha felbukkan a kis tündér, akit Anya látott.

De a tündér, aznap éjjel nem jelentkezett.

Boró a hajnali derengésre ébredt. Felébresztette az első néhány kósza napsugár.

Azonnal az ablakhoz sietett, és álmosan a kapu felé tekintett.

A kertben, a kapu melletti nagy fehér kövön, egy tündérlányka ült szomorúan. Fejét a tenyerébe támasztotta, halvány zöldessárga sipkáján bóbiták lengedeztek.

-Nahát! Anya tündérkéje! – lehelte halkan Boró.

-Pacus ébredj! - ázta meg finoman testvérét.

-Itt a tündér! Képzeld! Kislány!

Patrik azonnal katapultált az ágyából és máris a szék tetején termett.

Ámulva nézte nővérével az élénkzöld ruhás, búbánatos apró tündérlányt.

-Miéjt josszkedvű? – kérdezte elszontyolodva. Nagy, barna szemeit könny felhőzte, annyira átérezte a tündérke bánatát.

-Nem tudom tesó, de kiderítjük! Anyáék majd segítenek.

A kis tündér még egy órányit szomorkodott talán, aztán fellebbent a kőről. Szárnyacskái a magasba emelték, majd a kerítés résén át eltűnt a gyerekek szeme elől.

Boró és Paca még sokat pusmogtak az ágyukban, mire meghallották, hogy Anya odakint feltesz egy kanna teavizet forrni.

Halkan kisettenkedtek, és a konyhaasztal mellett, néhány gyömbéres keksz társaságában elmesélték Anyának mindazt, amit a hajnali látogatóról megtudtak.

Reggeli után tovább folytatódott a világítótorony készítése.

A gyerekek, ecsetekkel piros csíkokat festettek a fehérre fújt toronyra, miután Anya leragasztotta tapadós papírszalaggal a fehéren maradó részeket.

Újabb várakozás következett, amíg a piros festék is megszáradt, majd kidíszítették a tornyot, és a fenyőcsonkon álló madáritatós tálba állították, nagy kövek tetejére.

Boró beletette a legfelső kis cserépbe az egyik kerti napelemes kislámpát, és izgatottan várták, hogy besötétedjen.

Amint bealkonyult, a torony lámpása azonnal kigyúlt, és ezüstös fénnyel vonta be az itató vizét.

A gyerekek nem szívesen mentek aludni, de Anya megengedte, hogy az ablakukból, székeken ülve, szemmel tartsák még egy rövid ideig a világítótornyot.

Apa órákkal később összebújva találta őket az ablak előtt. Boró ülve szundikált a saját kis székén, Pacus pedig fejét nővére ölébe hajtva már rég túljárt álomország határain.

Másnap kora reggel a gyerekek szaladtak ellenőrizni a világítótornyot. Nagy örömükre, a torony lábánál , a kövek közt, az előző esti kis tündér szunyókált, szárnyaiba burkolózva.

Áhítattal, csöndben figyelték az aprócska lényt, még sutyorogni sem mertek, nehogy felébresszék.

Itt talált rájuk Anya, amikor a reggeli sajtos melegszendvics illatára sem kerültek elő.

A földön egymás mellett kuporogva várták, hogy a kis tündérlány kipihenje magát, és felébredjen.