Íme egy újabb kis íztelítő a tündérkert lakóiból. :)

"Angus a kis kobold, mint mindig, ezen a napon is későn kelt. Az aranysárga fényű nap már magasan járt az égen, mikor kimászott fenyőkéreg ágyából, és nagyot nyújtózkodott. Szíve szerint még aludt volna pár órát, de a levelibékák mára száraz, napos időt jósoltak, így ideje volt munkához látnia. Megtehette volna, hogy ki sem dugja hegyes fülét odújából, de Lella - bölcs előrelátással – levendulakrémmel töltött tortát ígért neki, ha begyűjti, és elviszi dombon álló házikójába, a lila színben játszó virágokat.

A napos, száraz idő azt jelentette, hogy a levendulabokrok virágai, most a legillatosabbak, így most lehet a legfinomabb olajat kigőzölni belőlük. Lella pedig ennek a csodás illóolaj elkészítésének volt a legnagyobb tudora.

Angus minden évben, amikor eljött a virágzás ideje, felkereste kosaraival a közeli levendulamezőket, és begyűjtötte az értékes kis virágokat.

Most is, mint mindig, derekára kötötte az övét, és fejébe húzta levendulavirág sipkáját. Az ajtó mellől felkapta botját, a fiókból elővette a virágszárak elvágására használatos kis metszőollóját, az övébe dugta, majd elindult, hogy felkeresse Magnóliát. A szarvasbogárhölgy, az utóbbi években nagy segítségére volt a begyűjtésekkor. Magnólia vitte ugyanis a fűzfavesszőből font kosarakat, így Angus gyorsabban, és kevesebb cipekedéssel begyűjthette össze a virágokat.

Nagyon hálás volt a kis szarvasbogár segítségéért, így most is magához vett egy csupor levendulamézet, amit kimondottan neki készíttetett, a réten lakó méhekkel.

Mikor Magnólia odújához ért, a szarvasbogár már kint várta.

-Szép reggelt! – ujjaival hálásan végigsimított a bogárhölgy hátán.

-A levelibékáknak sajnos már megint igazuk volt! Verőfényes forróság van mindenhol, így muszáj dolgoznunk egy kicsit – a kobold igyekezett jó képet vágni.

A szarvasbogár sokat tudón barátjára sandított. Tisztában volt vele, hogy Angus utál ekkora hőségben kint mászkálni a levendularéten. Ami a levenduláknak csodaszép aromaérlelő idő, a sötét hajú koboldnak felért egy rémálommal.

Angus, Magnólia szarvaira akasztotta a két nagy kosarat, majd így kettesben elindultak gyűjtőkörútjukra.

Mire a bokrokhoz értek, a nap már magasan járt az égen, és csodás aromadús levendulaillat szállt a rét fölött. Angus elővette övéből a metszőollót és munkához látott. Már másodszorra virágoztak idén a bokrok, de Lellának pont erre volt szüksége, hogy illóolajat készíthessen. Délutánba fordult az idő, mire végeztek. Addigra Angus kis háza előtt tízkosárnyi, virágos levendulaszár díszelgett.

Levette Magnóliáról az utolsó két kosarat, majd egy kis tálkába öntötte neki a levendulamézet, hogy kedvére nyalogathasson belőle, amíg pihen.

A kis kobold számára most következett a munka nehezebb része. Nem igazán fűlt a foga ahhoz, hogy a virágokat leszedegesse a szárakról, de a koboldvarázslatra is szükség volt, és azt a hagyományok szerint csak ilyenkor lehetett elvégezni.

Magasba emelte botját, melynek végén egy pókháló mintájú ezüstgyűrű díszelgett, magába zárva egy lila szodalit kristály szilánkot.

Halkan mormolta a varázsversikét miközben a halványlilán felizzó kristállyal sorra érintette meg a kosarakat.

„Nyár, telihold, és jó meleg,

Levendulám érleled.

Ha nincs eső, leszedem,

Megvéd vírusok ellen.”

A halványlila derengés a versike közben belepte a kosarakat, majd mire a hegyes fülű kobold a varázslat végére ért, mély orgona színt öltött.

Angus megnyugodva elmosolyodott. Most már lesz ideje a virágok leszedegetésére, hiszen a varázslata nem engedi, hogy hervadni kezdjenek, Így Lella is időben, és aromájuk teljében kapja meg az illatos küldeményt.

A kobold gyorsan munkához látott. Túl akart esni az unalmas bogarászáson, hogy mihamarabb elmehessen mulatozni a barátaival.

A közeli erdőben lakó vörösbegy család azonban felfigyelt a szállongó lila varázsködre, és némi sajtcsemege reményében segíteni indultak. Angus meglepődött a váratlan vendégek érkezésén, de egy pillanatig sem tétovázott, hogy elfogadja a segítséget. Egy tányérkára sajtot, és tört napraforgó belet készített ki alkalmi segítőinek, és kedvtelve figyelte, ahogy a kis vörösbegyek szorgosan lecsipkedik a levendulavirágokat a szárról.

Néhány óra múlva, már hat nagy kosár lila szirom várt elszállításra.

A vörösbegyek lakomához láthattak, és Angus elindult, hogy Magnólia segítségével elvigye az illatos rakományt, Lellához a levendulatündérhez..."

A mese folytatása hamarosan elérhető lesz! :)