Ölelő mesék

mesékről, gyerekekről, és mindenről, ami egy saját mesével elérhető.

Illatsimogató: Amanda és Oleo

2020. március 22. 16:52 - Tinne

Amanda és Oleo

A mandarinliget újítói

 

Amanda a vörös, rövid hajú, tűzrőlpattant tündérlány és Oleo a torzonborz koboldfiú, már az első pillanatban megkedvelték egymást. Ők voltak az ellenpélda arra, hogy egy kobold és egy tündér, sosem lesz barátságban egymással.

Hamar rájöttek, hogy nagyszerűen tudnak együtt dolgozni, és igyekeztek mindent együtt csinálni, legyen szó az üvegház építéséről, vagy a mandarinvirágok melengetéséről.

Amanda szeretett fára mászni, nem bánta, ha koszos lesz kezeslábasa, vagy elszakad narancsszín, fodros blúza. Fáradtan és koszosan is, az egész üvegházban csengett a kacagása.

Oleo alapjában véve a koboldok mintapéldánya volt. Vörös, torzonborz, vállig érő haja állandóan szanaszét repkedett a feje körül. Zöld kabátkájához narancsszín cipőt és sipkát hordott. Sapkája végén, csepp alakú arany foglalatban, szépen csiszolt karneol kő világított narancssárgán.

Agyafúrtságát nem csak a csintalanságokban használta, de zseniális újításokat vezetett be a mandarinligetben. Tükröket épített az üvegház tetejére, hogy télen is elegendő napfény jusson a mandarinokhoz, és átalakította Amanda régi présgépét, hogy a szentjánosbogarak fényével tudják működtetni. Így sokkal egyszerűbbé vált a mandarinolaj kipréselése.

Az idei szüret előtt is fúrt, faragott.

Mire a szüret napja elérkezett, Amanda és Fahéj a sünfiú hathatós közreműködésével egy keskeny, tüskés futószalag kígyózott végig a ligeten.

A nagy napon már csak az utolsó simítások voltak hátra.

-Amanda kérlek, ideadnád a csavarhúzót? - bukkant ki Oleo kócos üstöke a futószalag alól – Kicsit jobban meg kell húznom ezt a csavart.

-Máris adom! - a tündérlány sietve felkapta a csavarhúzót, és barátjához röppent.

Oleo még húzott párat az utolsó csavaron, majd egy hangosat füttyentett.

Alig halkult el a ligetben visszahangzó füttyszó, Fahéj a süni, orrával megbökte a futószalag felső végénél az indító gombot, és a szállítószalag halkan surrogva meglódult.

-Ez az, sikerült! - a kobold örömében felkapta és megpörgette Amandát.

-Próbáljuk ki a tüskéket is! - kérte a tündérlány.

Gyorsan felröppent, és leszakított egy érett mandarint a legközelebbi fáról.

Finoman a futószalag tüskéire ejtette, majd mosolyogva figyelte, ahogy az apró tüskék fel-le mozogva tovább gurítják, és megszurkálják a narancsszín gyümölcs héját.

-Ez csodálatos! Nézd, Oleo, működik! - a tündérlány örömében bukfencet vetett a levegőben.

A vörös hajú kobold vidoran figyelte, a tovagördülő mandarint, majd hirtelen észbe kapott. Gyorsan a futószalag végéhez tolt egy kis háncsból készült kocsit. Mire a megszurkált mandarin odaért és lepottyant, a föld helyett már a biztonságos kocsiba érkezett.

Innentől kezdve a szüret felgyorsult. Amanda és Oleo a mandarinokat a fákról egyenesen a kerten végig kígyózó tüskékre szedték, Fahéj süni pedig eközben lelkesen tologatta a kis kocsikat a futószalag vége, és a házikó között.

Néhány óra alatt végeztek az illatos gyümölcsök leszedésével.

A tündérlány és a koboldfiú fáradtan, de boldogan sétált a házikóhoz.

-Sokkal hamarabb végeztünk, mint tavaly. - Oleo mosolyogva nézte a kocsikba kupacolt, megszurkált mandarinokat.

-Bizony, és az idén végre egy kis pihenésre is lesz időnk – Amanda egy fenyőkéreg tálcán, fűszeres, sárgarépás-mandarinlekvárral megkent pirítóst hozott ki a kamrából, és a kerti kis asztalkára tette.

Látva, hogy a kobold milyen pillantásokkal méregeti a finomságot, nevetve rászólt.

-Előbb a varázslat, aztán jöhet a lakmározás!

Oleo fancsali képpel munkához látott.

 

„Narancsszínű álomkép,

Megnevettet, és megvéd.

Szorongást old, egy, két, hár',

S a rémálom messze száll!”

 

Amanda kedvtelve figyelte, ahogy a kobold sipkája végén felizzik a karneolkő, és narancsarany izzásával körbelengi a kocsikban felhalmozott mandarinokat.

Mire feleszmélt, Oleo már a pirítósokat tömte a szájába.

Szemrehányón tekintett barátjára.

-Mi lesz szegény Fahéjjal? Neki nem jár pár falat, a munkájáért?

A kobold bűnbánó arccal, és teli szájjal sietett a sünihez. Gyorsan nyeldekelve leküldte gyomrába az utolsó falatot is, mielőtt megszólalt.

-Ne haragudj, cimbora!

Két hatalmas szelet lekvárral megkent pirítóst tett a süni elé, majd sietett, hogy előkészítse a hámozót és az aprítót, hogy folytatni tudják a munkát.

Amíg Oleo a gépekkel bíbelődött, Amanda is elropogtatott pár ízletes falatot, majd nekilátott a mandarin héjak lehámozásának.

A mandarin gyümölcs gerezdjeit, Oleo az aprítóval kis kockákra vágta, és a süni, már hordhatta is a gyümölcsdarabokat, a kisház mellett felállított üstbe.

Kora délutánra az összes mandarin héja le volt hántva, és Amanda hozzákezdhetett a préseléshez.

A szentjánosbogarak csapatostul érkeztek, hogy segítsenek beindítani az új présgépet. Berepültek a présgép tetején lévő gyűjtőlencsébe, és fényükkel mozgásba hozták a kobold által megtervezett kis motort.

Pár pillanat múlva már csorgott is a frissen préselt olaj a tartályba.

Amanda a sarkára ereszkedve leült mellé, és hozzáfogott, hogy a tündérvarázs bűbájával is ellássa az illóolajat. Szemét lehunyta, erősen összpontosított, majd szinte suttogva elmondta a varázsverset.

 

„Mosolyt hozz, és jókedvet,

Szép álmokat lelkeknek.

Gyomroknak küldj nyugalmat,

A hasgörcs messze szaladhat!”

 

Karneolköves nyaklánca, finoman felragyogott. Amíg szavalt, az aranyszín halvány fény beszivárgott a tartályba, és felpezsdítette az olaj narancsfényét. A finom szikrázás azután sem halványult, hogy a tündérlány és a kobold üvegcsékbe csorgatta az illatos kincset.

Mire leszállt az este és Herbus a bagoly is megérkezett, már mindhárman mandarinlevet kortyolgatva pihentek.

Oleo meggyújtotta a tüzet az üst alatt, majd gyömbért, fahéjat, és szegfűszeget szórt a mandarin darabkákra. Fahéj a süni egy tarisznyában nyírfacukrot hozott. A kobold az édesítőt is az üstbe öntötte, megkeverte a készülő mandarinlekvárt, előhúzta kedvenc szájharmonikáját és játszani kezdett egy vidám nótát.

Fahéj süni, Herbus és Amanda egy darabig hallgatta a melódiát, majd a bagoly felemelkedett, hogy a mandarinolajos üvegcséket is eljuttassa a rendeltetési helyére.

Még párat körözött a kis liget fölött, figyelte, ahogy Amanda a következő lassú melódiára finom mozdulatokkal táncolni kezd, majd elnyújtott szárnycsapásokkal útnak indult.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://olelomesek.blog.hu/api/trackback/id/tr7515544566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása