A tavaszi mesekönyv kiegészítéseként megírt "Mérges Gyöngy és Szelíd Medve" mesém végre szó szerint az asztalra került. 

Legalábbis a szelíd fele.

Nagyra nőttek a mogyoró bokrok alá telepített medvehagymáink. Két éve ültettük át őket, hogy ne a kertkapun kívül nőjjenek, és minél messzebb legyenek a mérgező gyöngyvirágoktól.

Bár Boró még a mese megírása előtt megtanulta kettőjüket megkülönböztetni illatról és a levél kinézetéről, mégis Pacatesó miatt úgy döntöttünk, hogy az ehető növények legyenek kerten belül.

Persze két évvel ezelőtt a gyerekek is kivették részüket a költöztetésből, majd tavaly tavasszal egy újabb adag medvécske utazott a mályvabokrok alól a kert árnyékos zugába.

Egész kis telep nőtte ki magát a mogyoróbokrok árnyékában, és az idén végre az elhullajtott magok is kikeltek, így nyugodtan szedhettünk a héten kétszer is a fokhagymaillatú növényekből.

Első alkalommal a fejes salátához és lilahagymához kevertük, majd Boró "összerázott" hozzá egy mustáros szteviás öntetet.

Az utolsó falatig felfaltuk az ebédünk mellé. :)

Tegnap sem bírtunk magunkkal, és a mivel a sok kerti munka mellett - ma este olvashattok róla a https://boro-anya.blog.hu/ oldalunkon - lángos sütést terveztünk, úgy döntöttünk, ezen a téren is próbára tesszük a medvehagymát.

Apróra vágva a tejfölös lángosra szórtuk, majd betakartuk sajttal.

Mindenkinek csak ajánlani tudom! :) A lángos mennyei finom a friss levelekkel, amik ontották a fűszeres fokhagyma illatot.:)