"-Ki az a Tóbiás? –érdeklődött a kislány.
Még a copfja is kíváncsian égnek meredt, mivel kevés olyan dolog volt, ami a kelkáposzta köpenyes koboldot rá bírta venni, hogy puha meleg házikójából korán reggel kidugja az orrát.
-Tóbiás itt lakik a kertetekben. A korhadt fenyőtörzs alatti hangyaboly legeredményesebb dolgozója, és rettentően kíváncsi mindenre. Most éppen Veled szeretne megismerkedni.
-Nem lehetne inkább máskor? – torpant meg a kislány tétovázva. Bátorság ide, vagy oda, nem igazán kedvelte a mindenfelé mászkáló hangyákat. A kis fekete apróságok, még a fürdőszobájukba és a konyhájukban is megjelentek néha, és bármilyen kicsik is voltak, Boróka tartott tőlük.
-Tudod, most inkább valami mást csinálnék… - hátrált pár lépést, és igyekezett elmagyarázni barátjának, miért is kerüli a hangyákat annyira.
-A hangyák, lehet, hogy nagyon aprók, de olyan sokan vannak, és mindenfelé elszaladgálnak, és néha felmásznak a lábamra, és csiklandoznak, és… - Boró hangja lassan elhalkult.
-És mindenhová bekíváncsiskodnak, ráadásul erősebbek még az apukádnál is. – sandított Kikirics a kislányra.
-Erősebbek Apánál? – kerekedett el a zöld szempár. A kislány egy pillanat alatt elfeledkezet a félelméről.
-Az nem lehet, ahhoz túl kicsik! Ugyan Kikirics, ne lódíts! – Boró végre elmosolyodott.
A kis kobold csak erre várt. Összébb húzta magán a kelkáposzta levél kabátkáját, nagy levegőt vett és belevágott, hogy megvalósítsa azt a tervet, amin már tél óta munkálkodott.
-Mi lenne, ha bebizonyítanám? – várt pár pillanatot, majd hányavetin bedobta a nagy csalit.
-Persze ahhoz szükség lesz egy kis kobold varázslatra, de Pipiskét talán sikerül rávenni a dologra. A nagyobb probléma, hogy bizony a „Zsugorvarázslathoz” nagyon bátornak kell lenni.
Kikirics elgondolkodva vakargatta állát, néha oldalra sandított, hogy vajon Boró bekapja-e a horgot.
Míg a kislány válaszára várt, azon gondolkodott, vajon mivel fogja rávenni Pipiskét, hogy segítsen. Mert az tuti, hogy Őmorcosságának, esze ágában sem lesz segíteni. Még azt is le fogja tagadni, hogy a koboldok bármilyen varázslatot ismernének.
Boró eközben erősen gondolkodott. Nem igazán vágyott közelről megismerkedni a hangyákkal, de ha összemegy picire, akkor a hangyák már nem is fognak olyan kicsinek látszani. Ráadásul, megkérhetné Kikiricset, hogy csak egy hangyával keljen találkoznia, és akkor már nem is tűnik olyan ijesztőnek ez a kaland..."