Egy ideje nem írtam a blogon, de ez nem azt jelenti, hogy nem dolgozom. :)

Csak most a meseíró pihen (sajnos), és Anya igyekszik készülődni Boró 7. szülinapjára. :)

Holnap bekövetkezik a nagy nap, utána egy kicsit kikapcsolunk a suli-ovi készülődésből is. Pár nap családi együttlét, és újra irány a készülődés és a munka.

Addig is, hogy ne maradjatok mese nélkül, bemutatok pár tündért és koboldot, akik serényen tevékenykednek még nyáron is, hogy illóolajokkal lássanak el minket.

Íme egy kis ízelítő az egyik kedvencemből:

Amanda és Oleo: a mandarinliget újítói

"Amanda a vörös, rövid hajú, tűzrőlpattant tündérlány és Oleo a torzonborz koboldfiú, már az első pillanatban megkedvelték egymást. Ők voltak az ellenpélda arra, hogy egy kobold és egy tündér, sosem lesz barátságban egymással.

Hamar rájöttek, hogy nagyszerűen tudnak együtt dolgozni, és igyekeztek mindent együtt csinálni, legyen szó az üvegház építéséről, vagy a mandarinvirágok melengetéséről.

Amanda szeretett fára mászni, nem bánta, ha koszos lesz kezeslábasa, vagy elszakad narancsszín, fodros blúza. Fáradtan és koszosan is, az egész üvegházban csengett a kacagása.

Oleo alapjában véve a koboldok mintapéldánya volt. Vörös, torzonborz, vállig érő haja állandóan szanaszét repkedett a feje körül. Zöld kabátkájához narancsszín cipőt és sipkát hordott. Sapkája végén, csepp alakú arany foglalatban, szépen csiszolt karneol kő világított narancssárgán.

Agyafúrtságát nem csak a csintalanságokban használta, de zseniális újításokat vezetett be a mandarinligetben. Tükröket épített az üvegház tetejére, hogy télen is elegendő napfény jusson a mandarinokhoz, és átalakította Amanda régi présgépét, hogy a szentjánosbogarak fényével tudják működtetni. Így sokkal egyszerűbbé vált a mandarinolaj kipréselése.

Az idei szüret előtt is fúrt, faragott.

Mire a szüret napja elérkezett, Amanda és Fahéj a sünfiú hathatós közreműködésével egy keskeny, tüskés futószalag kígyózott végig a ligeten.

A nagy napon már csak az utolsó simítások voltak hátra.

-Amanda kérlek, ideadnád a csavarhúzót? - bukkant ki Oleo kócos üstöke a futószalag alól – Kicsit jobban meg kell húznom ezt a csavart.

-Máris adom! - a tündérlány sietve felkapta a csavarhúzót, és barátjához röppent.

Oleo még húzott párat az utolsó csavaron, majd egy hangosat füttyentett.

Alig halkult el a ligetben visszahangzó füttyszó, Fahéj a süni, orrával megbökte a futószalag felső végénél az indító gombot, és a szállítószalag halkan surrogva meglódult.

-Ez az, sikerült! - a kobold örömében felkapta és megpörgette Amandát.

-Próbáljuk ki a tüskéket is! - kérte a tündérlány.

Gyorsan felröppent, és leszakított egy érett mandarint a legközelebbi fáról.

Finoman a futószalag tüskéire ejtette, majd mosolyogva figyelte, ahogy az apró tüskék fel-le mozogva tovább gurítják, és megszurkálják a narancsszín gyümölcs héját.

-Ez csodálatos! Nézd, Oleo, működik! - a tündérlány örömében bukfencet vetett a levegőben.

A vörös hajú kobold vidoran figyelte, a tovagördülő mandarint, majd hirtelen észbe kapott. Gyorsan a futószalag végéhez tolt egy kis háncsból készült kocsit. Mire a megszurkált mandarin odaért és lepottyant, a föld helyett már a biztonságos kocsiba érkezett.

Innentől kezdve a szüret felgyorsult. Amanda és Oleo a mandarinokat a fákról egyenesen a kerten végig kígyózó tüskékre szedték, Fahéj süni pedig eközben lelkesen tologatta a kis kocsikat a futószalag vége, és a házikó között.

Néhány óra alatt végeztek az illatos gyümölcsök leszedésével.

A tündérlány és a koboldfiú fáradtan, de boldogan sétált a házikóhoz.

-Sokkal hamarabb végeztünk, mint tavaly. - Oleo mosolyogva nézte a kocsikba kupacolt, megszurkált mandarinokat.

-Bizony, és az idén végre egy kis pihenésre is lesz időnk – Amanda egy fenyőkéreg tálcán, fűszeres, sárgarépás-mandarinlekvárral megkent pirítóst hozott ki a kamrából, és a kerti kis asztalkára tette.

Látva, hogy a kobold milyen pillantásokkal méregeti a finomságot, nevetve rászólt.

-Előbb a varázslat, aztán jöhet a lakmározás!

Oleo fancsali képpel munkához látott.

„Narancsszínű álomkép,

Megnevettet, és megvéd.

Szorongást old, egy, két, hár',

S a rémálom messze száll!”

Amanda kedvtelve figyelte, ahogy a kobold sipkája végén felizzik a karneolkő, és narancsarany izzásával körbelengi a kocsikban felhalmozott mandarinokat.

Mire feleszmélt, Oleo már a pirítósokat tömte a szájába..."

A kis mesekönyv már elkészült, nemsokára képekben is megelevenednek a koboldok és tündérkék. Igyekszünk az év vége előtt tető alá hozni a nyomtatott könyvecskét, de e-book formában talán már hamarabb is olvashatjátok. :)

Ma ismét elérkezett a gyerekmunka ideje.

Már csak azért is, mert lusta voltam egyedül szórakozni a töltött paprikával,amíg a srácaim csak játszanak.

Így elővettem kedvenc "cserepemet", beáztattam egy jó órára, közben ráállítottam a lányom a munka többi részére.

Igaz, hogy a paprikákat "kibeleztem", de a megmosásuk és megtöltésük már Borókára várt.

Természetesen előtte összegyúrtuk a tölteléket, had legyen maszatos a gyerek egy kicsit, aztán indulhatott a muri, a töltelék betuszkolása a paprikákba.

Persze közben nem árt a motiváció, így a laptopon szólt a Home Free, hogy Boró el ne unja a munkát. :)

Röpke fél óra alatt az összes paprikába töltelék került, és a gyerek végig riszálta, énekelte az egészet.

Ezután megtölthettem a cserepet, felöntöttem egy adag paradicsomszósszal, majd 2 órára a sütő gondjaira bíztuk.

Csak óvatosan! Semmi előmelegítés!

Csakis akkor kapcsoljunk hőfokot, ha a cserépedény már bekerült a hideg sütőbe. Különben még megreped, és fuccs a finom kajának!

Íme az eredmény!

Már csak egy kevés főtt krumpli kell hozzá, vagy egy szelet házikenyér, és már túrhatják is befelé a srácok.

Nálunk a cserépedényben sült mennyiség 2 napra elegendő, de ennyi paprikából és töltelékből, még a nagy fazékba is került. Töltve is, gombócolva is.

Recept:

2,5 kg paprika, "csutkátlanítva, kibelezve" :)

Töltelék:

1 kg darált hús (sertéscomb)

15 dkg rizs megfőzve

2 tojás

2 közepes fej hagyma, apróra vágva

só, borsikafű, majoranna, bazsalikom

5 gerezd fokhagyma, apróra vágva

Paradicsomszósz:

2 kis doboz sűrített paradicsom

1 liter passzírozott paradicsom

Ha a cserépedényt megtöltöttük, mehet a hideg sütőbe, majd 200 fokon sütjük 2 órát. Utána hagyjuk nyitott sütőajtónál kissé kihűlni az edényt, majd elő a házikenyérrel, vagy főtt krumplival. Aki szereti meglocsolhatja kevés (vagy rengeteg) tejföllel.

Jó étvágyat! :)

Itt egy újabb apró részlet a Borókáskerti mesék készülő új könyvéből:

"Boróka rosszkedvű volt.

Utálta, hogy anya reggel két copfot kötött a hajából. Nem ízlett neki reggelire a finom vajas kifli paradicsommal – pedig ez volt a kedvence -, unta a meséket a tévében, nem akart a testvérével sem játszani. Nem volt kedve sem rajzolni, sem festeni…és úgy egyáltalán semmihez sem volt kedve.

Anya hiába hívta, hogy készítsenek pogácsát. Boró csak ült Apa nagy foteljában, bámult kifelé a csodás meleg nyári kertbe, és morcogott. Kicsit olyan volt, mint Pipiske, kamillavirág sapkás, öreg, kobold barátja.

Semmi sem tetszett neki.

Így gubbasztott vagy fél órát a nagy, öblös fotelban, mikor végre meghallotta Pislogó hangos pisszegését.

-Pssssszt! Pssz-sz-sz-sz!

Felkapta a fejét, hogy rendre utasítsa a kéretlen zavargót, de meghökkent, amikor látta, hogy Pislogó - apa távcsöve - szinte ugrál az ablakpárkányon.

-Gyere, ezt nézd meg! – sürgette a kislányt.

-Ma van a Nagy Felhőbodorító Koboldnap, vagyis az N F K!

Boró lassan lekászálódott a fotelból. Na nem, nem a kíváncsiság hajtotta, á dehogy… Csak éppen már az ücsörgést is elunta, és valami új morcogni való után akart nézni.

Óvatosan belebámult Pislogóba, majd rákezdte.

-Mit kéne látnom? Kikirics fekszik a komposztdomb tetején, és lustálkodik, mint rendesen… nincs itt semmi „felhőbodorítás”.

Azzal otthagyta Pislogót, és nyűgösen visszamászott a nagyfotelba.

A távcső fontoskodva pislantott párat, majd úgy döntött, nem hagyja annyiban a dolgot.

-Nézd meg közelebbről, ha nekem nem hiszel. A barátod igenis felhőket bodorít! Ő a legjobb felhőbodorító az összes kobold közül. Minden évben megnyeri a bajnokságot.

Boró újfent lemászott a fotelból, az előszobában belebújt kis szandáljába, és elindult meglesni, a híres bajnokot gyakorlás közben..."

Vajon, mi az a Nagy Felhőbodorító Koboldnap, és hogyan tudja Kikirics megnyerni?

Részt vehet-e rajta egy embergyerek, vagy csak nézőként juthat el a folyó melletti Nagyrétre?

No igen!

A krémleves után még mindenkinél maradt kevés hely egy kis palacsintának, bár az ebéd kezdetén a srácaim azon nyűglődtek, hogy semmi étvágyuk.

De ezzel a menüvel a hasukba juttattam egy csomó zöldséget, és utána még ők is bevasalhatták rajtam az édességet.

 Boró illatos, palacsintatésztája:

40 dkg liszt

4 tojás

4,5 dl tej

4,5 dl bubis ásványvíz

1 dl olaj

kevés só

1 kk őrölt fahéj

1 kk őrölt ánizsmag

2 evőkanál szárított citromhéj

No és az elmaradhatatlan házi fűszeres szilvalekvár /lásd a korábbi blogbejegyzéseket/

A lisztben, kis segédem elkeverte a fűszereket, majd beleütötte a 4 tojást.

Ezután jöhetett felváltva a tej és a bubis víz, amíg anya kevert. 

Egy órát állt a hűtőben, majd kisütöttük.

A fahéjtól kissé sötétebbre sül a tészta, a szárított citromhéj miatt kissé rücskösebb lesz a felszíne.

Az íze önmagában is isteni, de egy kis szilvalekvár csak emel a fényén.

Természetesen Pacatesót nem lehetett ezzel levenni a lábáról, Ő továbbra is a mogyorókrémre szavazott tölteléknek. :)

30 fok odakint, majd 40 a tűzhely mellett, és ha elment az eszed, egész délelőtt ott ácsorogsz.

Ezek után felér egy agylobbal, amikor nem csak a család felnőtt tagjai, de a gyerekek is sztrájkba lépnek a meleg miatt, és közlik, hogy ők ugyan egy cseppet sem éhesek...

Így most bevetettük a kánikulára kitalált vésztervet:

Egyhatalmas fazék sűrű zöldségekkel telepakolt leves, és egy különleges fűszerezésű palacsinta.

Az eredmény elsöprőre sikeredett!

Tárkonyos krémleves zöldségekkel, és fűszeres kenyérkockákkal:

2 kicsontozott csirkecomb

4 szál sárgarépa

3 nagyobb burgonya

1 nagy marék zöldborsó

1 kis darab zellergumó

1 fej vöröshagyma

1 kisebb csokor friss tárkony v. 1 evőkanál szárított

4 gerezd fokhagyma

4 nagy szelet házi bazsalikomos, sült hagymás kenyér /lásd a blogon/

1 dl olaj

A csirkecombot négyfelé vágtam, feltettem főni a nagyobb darabokra vágott zöldségekkel, a hagymával, és 2 gerezd fokhagymával.

Rádobtam a tárkonycsokrot, majd egy óra alatt készre főztem, és ráeresztettem a botmixert.

Amíg a leves főtt, a bazsalikomos, sült hagymás kenyérszeleteket kisebb kockákra vágtam. A maradék 2 fokhagymagerezdet a kés lapjával megnyomtam, és nagyobb darabokra aprítottam, majd egy kisebb jól zárható üvegbe dobáltam, és ráöntöttem az olajat.

Egy órát ázott az olajban, miközben néhányszor Boró alaposan összerázta, majd mikor a leves elkészült, az olajat a kenyérkockákra szűrtük és serpenyőben közepes lángon megpirítottuk.

Mindenki degeszre ette magát a zöldséglevessel, de szerencsére maradt hely a különleges palacsintának is. :)

Egy újabb apró gyógynövény tündér szundikálta be magát a készülő mesekönyvbe (Fűszerkerti mesék).

Íme egy kis részlet Luppi és Szuszóka induló kalandjából.

"-Luppi, nem szólok többet, hogy kelj fel végre, és regulázd meg a komlóidat! – Anya szeme villámokat szórt, és csodák csodája, az indák közül nyűgös morgolódás hallatszott válaszul.

-Mindig csak az a munka! Szegény tündért még aludni sem hagyják! Persze, a kis szőke hajú kaprocskát nem szekálják, még házat is készítenek neki… bezzeg a komlótündér aludjon az indák között, magányosan, hisz neki ott is jó – a zsémbes hang tulajdonosa még mindig a burjánzó komlóindák között bujkált.

-Pedig én már évek óta itt lakom! Nekem mégsem akart senki házat készíteni!

Az indák alól egy apró páncélos szerzet bukkant elő.

Boróka csak akkor jött rá, hogy ő is tündér, amikor fémesen csillogó szárnyacskáin felreppent, és Anya orra előtt leült hintázni az egyik kunkori komlóindára.

Bámulatos egy szerzet volt!

Haja barna, és kunkorodó, akár a komló indái, kabátkája és rövidnadrágja barnás-zöldes pikkelyekből állt, mintha csak páncélt hordana. Sipkája egy érett komlótobozt formázott, nadrágja övén egy zöld, levél alakú tokban, egy aprócska tőr bújt meg.

A csöpp tündér meglehetősen álmos, és sértődött volt, de úgy látszott, ez Anyát cseppet sem hatotta meg.

-Luppi, azonnal láss munkához, vagy estére még függőágyad sem lesz, mert eltűnik az indákkal együtt a komposztdombon! – emelte fel Anya a hangját.

Boró már jól ismerte ezt a hangszínt. Anyukája ezt akkor vetette be, ha a türelme végkép elfogyott, és esze ágában sem volt tovább alkudozni.

A beálló csendben ütemes horkolás hallatszott.

Anya homloka ráncba szaladt, Luppi pedig összébb húzta magát alkalmi hintáján.

-Rendben, máris munkához látok! Egy kettőre rend lesz, és az indák sokkal lassabban fognak nőni ezután… - hadarta Luppi egy szuszra, de Anyát nem lehetett átverni.

-Mond csak, ki van nálad Luppi? Ugye nem költöztettél ide még egy komlótündért?

A magasban megrezzent egy inda, és egy smaragdzöld szempár kandikált ki a résen. A tobozsipkás tündérfiú mint a villám cikázott oda, hogy összébb húzza a leveleket.

Boró elámult a lusta kis tündér gyorsaságán.

Szemmel láthatólag Anyát is meglepte Luppi vihargyors reakciója, mert még a szava is elakadt.

De zavara nem tartott sokáig.

A fürtös hajú tündért félretolva a levelek közé nyúlt, és a következő pillanatban már döbbenten bámulta a karjához törleszkedő, horkantva doromboló apró sárkányt.

-Ő Szuszóka! – nyögött föl szemeit bűnbánóan lehunyva Luppi.

-Tudod, kiirtották a komlót a kis patak partján, és elvesztette a szüleit. Nagyon egyedül volt, és én is szörnyen unatkozom néha, és hát… nem hagyhattam magára, hiszen árva lett szegényke… – a komlótündér hangja elhalkult, és sóhajtva lehunyta a szemét.

-Most akkor mennünk kell, igaz? Mi már csak útban vagyunk, és hát… másik tündéred is lett közben.

Korábbi harciassága már elszállt. Halkan szipogva a kis barnás zölden irizáló, pikkelyes sárkányfióka mellé repült és csendben átölelte.

-Gyere, Szuszóka! Majd csak találunk még komlót valahol!

Megsimogatta a kis sárkány szárnyát, majd lassan a levegőbe emelkedett.

A sárkányfi azonban nem mozdult. Finoman rezegtette szárnyait, közben tovább dorombolt, és halványzöld szemeivel Anyát fürkészte.

Boró kezdett elálmosodni, amit már azért sem értett, mert az előbb még nagyon is éberen tudott figyelni, most pedig mintha maguktól ragadtak volna le a szemei.

Megrázta magát és Anyához szaladt. Hozzábújt és megrángatta anyukája hálóingét.

-Anya! Kérlek! – lehelte halkan. ..."

Vajon mi lesz a kis sárkány és a lusta komlótündér sorsa?

A házikenyér nálunk megunhatatlan kedvenc.

Nem sok macera, az egész család imádja, lefoglalja a gyerekeket és az íze, tetszés szerint variálható.

Az alap összetevők:

1 kg liszt

2 csomag élesztő (szárított is lehet)

4 kávéskanál cukor

1 dl olaj

6 dl meleg víz

2 teáskanál só

 Innentől a fűszerek variálhatók

A mai kínálat:

3 teáskanál szárított bazsalikom

2 kisebb fej vöröshagyma

3 evőkanál szezámmag

A hagymát apróra vágtam, és az olajban megpirítottam, majd hagytam kicsit kihűlni. Ezt mindenképpen tegyük meg fél órával az élesztő felfuttatása előtt, mert nem túl kellemes, ha a forró hagymás olajjal próbálunk kenyeret dagasztani. Bár akad, akinek azbesztből van a keze... (no ez nem én lennék).

A szezámmagot Boró elkeverte a lisztben, majd kis mélyedést kapart a közepébe. ide került az élesztő a cukor, és kb 1,5 dl meleg víz, majd kissé összekutyultuk, és hagytuk jó buborékosra felfutni.

Közben a kelesztőtál szélén lévő lisztre szórtuk a sót és a bazsalikomot.

Mikor az élesztő hólyagosra futott (kb: 10 perc), segédem beleöntötte a maradék meleg vizet, no meg a sült hagymát az olajjal együtt és máris nekiláthattam a dagasztásnak.

Amikor már kellő képen rugalmas lett a tészta - jó 20 perc munka, a végére folyik rólad a víz, ami ebben a hőségben fel sem tűnik - munkába állítottam még 5-6 percre a segédem. Elvégre nem árt, ha a gyerek is lefárad egy kicsit.

Utána visszapakoltuk a kelesztőtálba, persze alászórtunk egy kevés lisztet, mert a hagymától kissé ragadós a tészta.

Mi egy bő órát hagytuk kelni, a lefedett tálban, amíg már majdnem lelökte a tál tetejét.

Ezután formáztuk, sütőlapra tettük, és a tetejét megvágtuk kétszer.

A sütőlapon, letakarva ismét pihenni hagytuk, kb. 20 percet, majd a sütőbe toltuk.

10 percig 200 fokon sütöttük, majd a hőfokot 180-ra mérsékeltük, és még 45-50 percig visszacsuktuk rá a sütő ajtaját.

Ezután rácson hagyni kéne kihűlni, de nálunk jó, ha nem akar forrón nekiesni az egész család.

Ha sikerül megvárni, amíg teljesen kihűl, szép vékonyan szeletelhető. :)

 Naná, hogy még langyosan felvágtuk! :)

Őszintén megvallva, már untam a sok gyerekbarátra tervezett menüt, és új ízekre vágytam, de nem akartam a 3 évesemnek külön főzőcskézni.

Így gyorsan körbenéztem a hűtőben, és Borókával karöltve egy új "Pacabarát" kedvencet alkottunk.

Gyerekbarát, mégis más, mint a hétköznapokban.

Így született meg a szombati menünk.

Hozzávalók:

8 szelet sertéscomb

3 közepes szál sárgarépa

450 ml tejföl

1 nagy marék juhtúró (méregesse a búbánat)

1 kaliforniai paprika

reszelt sajt (amennyi alaposan betakarja a hús szeleteket)

Kakukkfű, rozmaring, oregano, borsikafű

1 dl olaj

kevés só (de tényleg csak egy kevéske!)

A hússzeleteket kicsit kiklopfoltuk. Az apróra vágott (vagy szárított) fűszernövényeket az olajjal elkevertük, és a hússzeleteket alaposan bekentük a páccal. Egy órát állt a hűtőben, majd mindkét oldalukon megsütöttük, és egy közepes tepsibe pakoltuk. Csak egy picit sóztuk, mivel a juhtúró bőven elég sót ad majd hozzá.

A kaliforniai paprikát apróra vágtam, és Boró elkeverte a tejföllel, és a juhtúróval.

A sárgarépát felkarikáztam, és egy kevés olajon fedő alatt puhára pároltam.

A párolt sárgarépa a sült húsra terítettem, majd Boró az egész juhtúrós tejfölös keverékkel beborította.

Rengeteg sajtot szórt a tetejére, mivel Pacával mindketten imádják, majd betoltam a sütőbe, 200 fokra, és ropogósra sütöttük a sajtot.

A gyerekek dinsztelt krumplit kértek mellé, de párolt rizzsel is isteni finom!

Egy újabb kis részlet a Borókáskerti mesék előkkészületben lévő nyári könyvéből. A Tavaszi könyv még rendelhető, ha a kalandok felkeltették az érdeklődésed! :)

"...Anya éppen zöldségeket pucolt.

Boró összeszedte a sárgarépa, krumpli, fehérrépa héját, és megvárta, míg Anya a kávéfőző kis tartáját is kikotorja. Érdeklődve nézte, hogy mi minden kerül még Bödön gyomrába.

Anya beletette az előző napi almacsutkát, és a kelkáposzta külső leveleit, azonban a csirke csontokat és a főtt tojás héját a szemetesbe dobta.

-Apa azt mondta, a tojáshéjat is kivihetem a komposztdombomhoz – nézett értetlenül Anyára a kislány.

Anya bólogatva elmosolyodott.

-Így van kicsim, de csak akkor, ha nem főzzük meg. A főzővízbe mindig sót teszünk, akkor pedig már nem kerülhetnek a dombodra. A só megbetegíti a komposztot, és nem szórhatjuk ki a ősszel a kertbe – magyarázta Anya nyugodtan.

Boróka alig várta, hogy hátraszaladhasson a kertbe. Remélte, hogy összetalálkozik majd Turbóval, és elújságolhatja neki, új tudományát.

Mikor a dombhoz ért, óvatosan kiszórta a friss héjakat, majd keresni kezdte a kis földigilisztát. Turbó ép egy borsóhéj belsejében napozott. Reggeli pihenőjét tartotta, mert hajnal óta keresztül kasul járta a domb északi oldalát, és mindent alaposan felforgatott.

-Turbó! Merre vagy? – a kislány tekintete kutatva pásztázta a két nagy komposzthalmot.

A földigiliszta lustán előtekergőzött a borsóhéj takarásából, és felaraszolt egy kelkáposztalevél magaslatára.

-Itt vagyok! – ásított lustán, majd végigfeküdt az élénkzöld, hullámos levélen.

-Miben segíthetek?

Boróka a komposztba szúrt kis műanyaglapáttal nekiállt, hogy földet szórjon a kihordott héjakra, közben óvatosan megkérdezte.

-Tudtad, hogy a komposzt meg is betegedhet?

Turbó érdeklődve szemügyre vette az új zöldséghéjakat, majd a kislány felé fordult.

-Hát persze, hogy tudom! Mit gondolsz, miért a ti dombjaitokat járja az egész családom? A szüleid mindig figyelnek rá, hogy ne tegyenek ki semmi mérgezőt, ami árthat a dombnak és a lakóinak.

Turbó elgondolkodva számba vette a finomságokat.

-Zöldséghéjak, almacsutka, levágott fű, tojáshéj…

-A tojáshéj nem mindig jó! – vágott közbe Boró.

A földigiliszta érdeklődve pislogott.

-Anya azt mondta, hogy amit megfőztünk, az sós, és az megbetegíti a dombot.

Turbó elégedetten vigyorgott a kislányra.

-Így van! És képzeld csak, bármennyire is szeretem az őszi leveleket, majd meglátod, hogy amikor az apukád és Fogas összegereblyézi a lehullott színes levél kavalkádot, Pipiske diófájának levelei még véletlenül sem kerülnek a komposztdombra.

Boró csodálkozva tágra meresztette zöldesbarna szemeit.

-Miért nem? Hiszen azok is csak levelek.

-De miközben lebomlanak, mérgező anyag kerül belőlük a dombra, ami tönkreteszi a finom komposztot – árulta el a nagy titkot Turbó.

Boróka letette lapátját, a dombot ölelő kerítésre könyökölt, és fejét két kis tenyerébe támasztotta.

-Jó nehéz megjegyezni, hogy mit szabad kidobni – sóhajtott borúsan.

A földigiliszta rákacsintott a kislányra.

-Egyszerűbb, ha azt jegyzed meg, amit tilos a Trutymógyárba hozni.

-Trutymó gyár?! – vidult fel a kislány is.

-Hát persze! Mindent lebontunk, és összeforgatunk, ami idekerül, de ezzel koránt sincs vége a dolgoknak. A Nap fölmelegíti és megérleli, az eső meglocsolja, átáztatja, hogy könnyebben lebomoljanak az ide hordott növények – Turbó lelkesen folytatta az okítást.

-Az apukád többször is átforgatja a vasvillával, hogy levegőzzön, és Bucival a lapáttal földet terít a rétegek közé, hogy mi földigiliszták könnyebben végezzük a munkánkat. Nyáron pedig ha nagy a meleg, és kevés az eső, majd Szörcsivel meglocsolja a dombokat, nehogy kiszáradjon a komposzt.

-Így a "Trutymógyárban" őszre finom, érett komposzt készül – fejezte be a mondatot Boró.

-Így van! - lelkesedett tovább Turbó.

Szemmel láthatóan imádta a munkáját és szívesen okított mindenkit, akit érdekelt a komposztálás tudománya.

-Adós vagyok még a tiltólistával. Ne dobj ki a lakhelyemre csontot és húst, főtt tojáshéjat, újságpapírt, diófa levelet, és olyan növényt, ami megbetegedett – nagyot nyújtózkodott, majd indulni készült.

-Túl sokat lazsáltam, és éhes vagyok. Megyek és megnézem közelebbről azt a finom sárgarépa héjat. Később még biztos eszembe jut még pár tiltott dolog, de most mennem kell!

Gyorsan becsusszant egy héjdarabka alá, és eltűnt a domb belsejében. ..."

Na igen, néha ez is megtörténik...

Most éppen a Fűszerkerti mesék bevezetője, a Világítótorony kel szép lassan életre, mivel Boró és Pacatesó teljesen beleszeretett. :)

Így a férjemmel cserepeket ragadtunk, festékeket és maszkoló szalagot szereztünk, és nekiláttunk a tervezésnek.

Na ne gondoljatok valami hatalmas dologra, csak egyszerűen elkészítjük a mesében szereplő világítótornyot, hogy Anegrának és a többi tündérnek legyen ami éjszakánként utat mutat. Elvégre azt szeretnénk, ha minél több kis tündér beköltözne a fűszerereink, és a virágaink közé.

Természetesen jönnek majd a további képek, ha az esős idő kicsit elhúz a közelünkből, és újra dolgozhatunk a teraszon. :)