Ölelő mesék

2020.már.31.
Írta: Tinne Szólj hozzá!

Édesen és sósan egy nap alatt

Paca imádja az édességet, így mivel elfogyott a fahéjas csiga gyorsan összedobtunk egy fahéjas-banános-zabpelyhes muffint.

img_20200328_181039.jpg

Hozzávalók:

Sütőt melegítsétek elő 170 fokra, és jöhet a gyerekmunka! :)

10 dkg olvasztott vaj

15 dkg cukor

2 tojás

2 banán, amit villával összetörünk

1,5 dl tej

1 keáskanál fahéj

1 kávéskanál gyömbér

 

40 dkg liszt

1 csomag sütőpor

4 marék zabpehely

1 nagy csipet só

 

Tegyék külön tálba a lisztet, sütőport, sót, zabpelyhet és keverjék össze.

A többi hozzávalót egy nagy tálban a srácok habverővel simára keverik, majd hozzáadják a lisztes keveréket és azzal is összeforgatják.

Nyomjunk a kezükbe kanalat, és töltsék meg a muffin formákat 3/4-ed részig. Betesszük az előmelegített sütőbe 20-25 percre, majd ha kihűlt, megtölthetjük vaníliás pudinggal, vagy mogyorókrémmel. Nálunk az utóbbi a nyerő. :)

 

A zabpelyhes pizza sem sokkal macerásabb, főleg, hogy sütőporral készítjük! :)

img_20200329_190022.jpg

Hozzávalók:

70 dkg liszt

4 nagy marék zabpehely

10 dkg vaj

1 teáskanál só

1 csomag sütőpor

kb 5 dl víz

A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, majd két cipóba osztjuk, és a sütőlemez nagyságára kinyújtjuk őket.

A sütőlemezre szilikonos sütőpapírt teszünk.

Előkészítjük a feltéteket - sonka, paprika, paradicsomszósz, szalámi, kukorica... de akár tejszínes, vagy sajtkrémes alap is lehet. Nálunk mostanában a tejfölös, citromos, kapros alap a nyerő, elkeverve egy tonhal konzervvel, és megszórva sajttal. De ha marad itthon egy kis vadas szósz, akár azt is a pizzára kenhetjük a sajt alá.

Az előkészítés után eresszük szabadjára a kisebb gyerekeket is, had segítsenek a munkában. Örömmel fogják megkenni és megpakolni a pizzákat.

 

Bunker a hideg és az unalom ellen

img_20200330_124220.jpg

Boró ma korán végzett a leckéje nagy részével és rávettem, hogy pihenjen egy keveset.

Végigugrálták Pacával a szobai ugróiskolánkat - pár bejegyzéssel korábban leírtam az elkészítését.

Aztán mielőtt az unalom megszállta volna a párost és átmorcogják nekem az egész délelőttöt, közkívánatra gyorsan felépítettünk egy jó kis bunkert az íróasztal és két szék közé. Csak egy nagy takaró, pár jó vastag könyv nehezéknek és máris berendezkedhettek.

 

Azt hiszem az öröm az arcukon mindent elárul. :)

Finom krémleves rózsákból.

img_20200328_101652.jpg

Az elmúlt pár napban igyekeztünk sokat kertészkedni és pihenni.

Órákig játszottunk a srácokkal, a nagyágyban összebújva mesét olvastunk, sütögettünk, krémlevest főztünk, takarítottunk, Pacatesó még a pizzakészítésbe is bekapcsolódott. :)

Kicsit hanyagoltuk a netet, de annál több időt töltöttünk együtt.

Sokat voltunk a kertben és ez egyre jobban meglátszik a konyhakertünkön.

A mai blog apropója még mindig Pacatesó, mivel a zöldségek területén igen csak válogatós. :)

Boró imádja a salátákat és a párolt zöldséget is egyre jobban tolja, de Pacus a sárgarépát kivéve nem igazán követi a példáját. Ráadásul Boróval ellentétben a savanyúságokat, nyers salátákat ki nem állhatja.

A megoldást nálunk a krémlevesek jelentik.

A karfiol még így is a lista alján kujtorog, de a brokkolikrémleves a második helyen landolt a fiam kedvenc-listáján.

 

Brokkoli krémleves

 

Egy nagyobb brokkoli, rózsáira szedve

1 fej vöröshagyma, felkockázva

2 szem nagyobb burgonya, megpucolva, felkockázva

3 szál sárgarépa, megpucolva, feldarabolva

egy kis darab zellergumó, megpucolva, felkockázva

egy kevés só

borsikafű vagy más néven csombor

majoranna

bazsalikom

zellerlevél

petrezselyemlevél

1 natúr tömlős sajt

Csontos csirkemell

2-3 szelet kenyér, kis kockákra vágva

0,5 dl napraforgó olaj

1 nagy gerezd fokhagyma

 

Először is a fokhagymát megpucoljuk, és apróra vágjuk, vagy belereszeljük az olajba, és a főzés végéig állni hagyjuk.

De nálunk ez a lépés általában kimarad, hiszen egy üveg olajban mindig áll pár zúzott fokhagymagerezd, mivel a lányom feladata a pucolás.

A csirkemelleket kicsontozzuk – jó sok husit hagyunk rajtuk -, és a csontokat feltesszük főni. Picit sózzuk, beleszórjuk a zeller- és petrezselyemlevelet, no meg a borsikafüvet, aminek pont olyan az íze, mint a borsnak, de csípős rokonával ellentétben, már kis gyerekeknek is nyugodtan főzhetünk vele.

Ha az alaplé megfőtt, Egy kevés olajon megpirítjuk a hagymát, és hozzá adjuk a többi feldarabolt zöldséget is.

Amikor egy kicsit összepirítottuk a zöldségeket, megszórjuk a többi fűszernövénnyel, majd felöntjük a csirkelével.

A csontokat előzőleg szedjük ki, és várjunk míg egy kissé kihűl. Szedjük le róla a főtt husit, majd a darabkákat dobáljuk vissza a levesbe, hiszen ettől lesz igazán finom a krémleves.

Mikor a zöldségek is megpuhultak, merjünk ki egy kevés levet, és villával és habverővel keverjük el benne a tömlős krémsajtot, majd csurgassuk a levesbe az eredményt.

Forraljuk át, majd kicsit hagyjuk hűlni, és eresszük rá a botmixert.

Tálalás előtt szűrjük bele a fokhagymás olajat egy serpenyőbe, gyújtsunk alá, ás szórjuk bele a kis kenyérkockákat.

Keverjük át, hogy mindenhová jusson a finom olajból, majd pirítsuk meg az illatozó kenyeret.

Tálaláskor tegyünk pár kenyérkockát a leves tetejére, szem gyanánt, majd egy kevés tejfölből csöppentsünk bohócorrot az illatos leves közepére, és további kis kenyérkockákból rakjuk ki a bohóc vigyori mosolyát is.

Kerti zöldségmániás koboldunk, Kikirics szerint a leves titka, hogy sokféle íz és illat között bújik meg a brokkoli, így nem kerül túl töményen a gyerek szájába.

Nálunk a gyerekek és a férjem kedvence lett, mivel legalább kétszeres adag kenyérkockát pirítok, így bőven marad mindenkinek rágcsálnivaló.

Holnap pedig jön a fiam kedvenc zabpelyhes-banános muffinja, egy kis Pacás pizzasütéssel együtt. :)

 

Unatkozó koboldok... Ugróiskola a szobában :)

 

Két bezárt, unatkozó gyerek... Anya meg tanulna...

Előkaptuk a maszkoló szalagot, és némi mérési segédlettel gyorsan összedobtuk ezt a kis ugróiskolát a szőnyegen. A gyerekek lefáradnak, a ragacsos papírszalag könnyen felszedhető és még az ovisokat is lefoglaljuk vele.

Nehezíthetjük egy kis plüssel, amit a kockákba kell dobni és visszafelé felszedni - néhol féllábon egyensúlyozva.:)

Jó szórakozást! :)

Kitúrtak a gép elől, így ma "csak" Luppi és Szuszóka kalandjait osztom meg veletek. :)

Boróka nekiült tanulni a konyhában, Pacatesó pedig írói babérokra tör... :)

 Így, mivel blogot írni nem volt időm, mára "csak" egy mesét hoztam, természetesen elejétől a végéig. :)

 img_20200325_115422.jpg

 

Hortyogás és komló vész

 

Borókának már reggel fél hatkor kipattantak a szemei és azonnal a papucsa után nézett.

Sietett Anyához, hogy együtt teázzanak, mert Anya minden reggel, korán teát főzött és az egyik kerti székbe telepedve csöndben elkortyolgatta.

Boró sokszor csatlakozott, és bár nem igazán értette miért nem szabad beszélgetni ilyenkor, azért betartotta Anya kérését és ő is csöndben iszogatta a gőzölgő mentateáját.

Ma reggel azonban sehol sem találta Anyát, egészen addig, amíg meg nem hallotta zsörtölődését a kert egyik távoli sarkából. Sietve felhúzta a kerti papucsát, és elindult kifürkészni, vajon kire ilyen mérges Anya.

Pacára, és Apára nem lehet, mert a fiúk ilyenkor még mélyen alszanak, Anegra pedig kis házikójában tevékenykedik, amíg a Nap sugarai át nem melegítik a szárnyacskáit.

Boró hátralopódzott, és elbújva hallgatódzott a szederbokrok mögül.

-Luppi, azonnal bújj elő! – mérgelődött Anya.

-Nem gondolod, hogy végre dolgoznod is kéne egy kicsit? Ha ennyit horkolsz, a komlóindák befutják az egész kertemet, de akkor metszőollót ragadok, és jaj lesz a kedvenc komlóidnak, mert tövestül fogom kicibálni őket!

Anya nem volt túl virágos kedvében.

Boróka nem is emlékezett, mikor látta utoljára ennyire dühösnek.

Elhűlve hallgatta a szóáradatot, majd meglapult, mikor anyukája körbefordult, miközben nagyot kortyolt a bögréjéből.

Boró felé hársillat lengedezett, majd dühös toppantás hallatszott.

-Luppi, nem szólok többet, hogy kelj fel végre, és regulázd meg a komlóidat! – Anya szeme villámokat szórt, és csodák csodája, az indák közül nyűgös morgolódás hallatszott válaszul.

-Mindig csak az a munka! Szegény tündért még aludni sem hagyják! Persze, a kis szőke hajú kaprocskát nem szekálják, még házat is készítenek neki… bezzeg a komlótündér aludjon az indák között, magányosan, hisz neki ott is jó – a zsémbes hang tulajdonosa még mindig a burjánzó komlóindák között bujkált.

-Pedig én már évek óta itt lakom! Nekem mégsem akart senki házat készíteni!

Az indák alól egy apró páncélos szerzet bukkant elő.

Boróka csak akkor jött rá, hogy ő is tündér, amikor fémesen csillogó szárnyacskáin felreppent, és Anya orra előtt leült hintázni az egyik kunkori komlóindára.

Bámulatos egy szerzet volt!

Haja barna, és kunkorodó, akár a komló indái, kabátkája és rövidnadrágja barnás-zöldes pikkelyekből állt, mintha csak páncélt hordana. Sipkája egy érett komlótobozt formázott, nadrágja övén egy zöld levél alakú tokban, egy aprócska tőr bújt meg.

A csöpp tündér meglehetősen álmos, és sértődött volt, de úgy látszott, ez Anyát cseppet sem hatotta meg.

-Luppi, azonnal láss munkához, vagy estére még függőágyad sem lesz, mert eltűnik az indákkal együtt a komposztdombon! – emelte fel Anya a hangját.

Boró már jól ismerte ezt a hangszínt. Anyukája ezt akkor vetette be, ha a türelme végkép elfogyott, és esze ágában sem volt tovább alkudozni.

A beálló csendben ütemes horkolás hallatszott.

Anya homloka ráncba szaladt, Luppi pedig összébb húzta magát alkalmi hintáján.

-Rendben, máris munkához látok! Egy kettőre rend lesz, és az indák sokkal lassabban fognak nőni ezután… - hadarta Luppi egy szuszra, de Anyát nem lehetett átverni.

-Mond csak, ki van nálad Luppi? Ugye nem költöztettél ide még egy komlótündért?

A magasban megrezzent egy inda, és egy smaragdzöld szempár kandikált kis a résen. A tobozsipkás tündérfiú mint a villám cikázott oda, hogy összébb húzza a leveleket.

Boró elámult a lusta kis tündér gyorsaságán.

Szemmel láthatólag Anyát is meglepte Luppi vihargyors reakciója, mert még a szava is elakadt.

De zavara nem tartott sokáig.

A fürtös hajú tündért félretolva a levelek közé nyúlt, és a következő pillanatban már döbbenten bámulta a karjához törleszkedő, horkantva doromboló apró sárkányt.

-Ő Szuszóka! – nyögött föl szemeit bűnbánóan lehunyva Luppi.

-Tudod, kiirtották a komlót a kis patak partján, és elvesztette a szüleit. Nagyon egyedül volt, és én is szörnyen unatkozom néha, és hát… nem hagyhattam magára, hiszen árva lett szegényke… – a komlótündér hangja elhalkult, és sóhajtva lehunyta a szemét.

-Most akkor mennünk kell, igaz? Mi már csak útban vagyunk, és hát… másik tündéred is lett közben.

Korábbi harciassága már elszállt. Halkan szipogva a kis barnás zölden irizáló, pikkelyes sárkányfióka mellé repült és csendben átölelte.

-Gyere, Szuszóka! Majd csak találunk még komlót valahol!

Megsimogatta a kis sárkány szárnyát, majd lassan a levegőbe emelkedett.

A sárkányfi azonban nem mozdult. Finoman rezegtette szárnyait, közben tovább dorombolt, és halványzöld szemeivel Anyát fürkészte.

Boró kezdett elálmosodni, amit már azért sem értett, mert az előbb még nagyon is éberen tudott figyelni, most pedig mintha maguktól ragadtak volna le a szemei.

Megrázta magát és Anyához szaladt. Hozzábújt és megrángatta anyukája hálóingét.

-Anya! Kérlek! – lehelte halkan.

Anya leguggolt, megsimogatta Boró kócos fürtjeit, majd elmosolyodott. Újra szemügyre vette Szuszókát és a feje fölött reménykedve repkedő komlótündért, majd a ház felé indult.

-Egyezzünk meg! Kevesebb lustálkodás, és több munka… Naponta legalább egy óra délelőtt, és egy óra délután. Cserébe kaptok egy házikót, a Komlóindák közé – fürkészve végigpillantott a kis sárkányon, és homloka elgondolkodva ráncba szaladt.

-Ha jól sejtem, miattad burjánzik ilyen gyorsan a komló. Ez a horkoló dorombolás, egyenesen növekedésre ösztönzi a kunkori kis indáikat.

Szuszóka bűnbánóan dorombolt még egy futamot, és Boró szemei megint lecsukódni készültek.

Anya szeme felcsillant egy pillanatra, majd hamiskás mosollyal Luppira tekintett.

-Az alku része még a kis barátod is. Esténként beköltözik pár órára a gyerekekhez, amíg el nem altatja őket. Úgy tűnik rájuk pont fordítva hat a dorombolása, mint az indákra.

A tündér megigazgatta tobozsipkáját, majd ravaszul Anyára nézett.

-Feltéve, ha Szuszóka is kap egy házikót… mondjuk az enyém tetejére. Nagyon megtetszett a világítótornyotok. Lehetne a mi házunk is emeletes?

Boró nagyot ugrott örömében, és már szaladt is, hogy Patrikot felébressze, és meséljen neki Luppiról és a kis sárkányról.

Szuszóka felreppent Anya tenyeréből, és a kislány nyomába eredt. Leszállt a vállára, és bebújt Boró vállig érő kócos fürtjei alá.

Pár perc múlva Paca boldog oroszlánüvöltéssel vágtatott elő pizsamájában a házból, nyomában Boróval és az őket kergető sárkánykölyökkel.

Luppi boldogan figyelte a triót, majd álmosan bebújt a levélkék közé és visszamászott hintaágyába.

Úgy döntött majd csak délután kezdi a munkát, hiszen ekkora izgalmak után muszáj kialudnia magát alaposan.

 

 

Kint: hideg, torna, kergetődzés. Bent: 87 húsgombóc, és kefíres lángostészta a hűtőből.

A vasárnap ugyan hideget hozott, de mi túljártunk az eszén. :)

img_20200322_133646.jpg 

Boró már 6-kor a konyhában kóricált, így készítettünk egy anya-lánya koffein mentes kávét, majd előkerült az irodalom lecke. Mire végeztünk a fiúknak is kinyílt a csipájuk - némi unszolásra :) -, majd a reggelit követően előkaptuk a dagasztó tálat.

Kefíres lángost terveztünk a leves mellé, így a gyerekek kimérték a hozzávalókat, majd a kézi dagasztógéppel gyorsan összedobtuk a tésztát, és délig a hűtőbe száműztük.

Hozzávalók:

Házi koboldok/ 1-2-3-4... kinek mennyi van otthon :)

kézi dagasztógép

1 kg liszt

2 dl langyos tej

6 dl kefír

5 dkg élesztő

2 tojás

1 evőkanál só

1 evőkanál cukor

 img_20200322_092121.jpg

A koboldjaink mindent előkészíthetnek, majd a lisztet tálba önthetik, mélyedést kaparnak bele és már mehet is a cukor, az élesztő és nyakon önthetik a langyos tejjel.

Mi 10 percig hagytuk felfutni az élesztőt, közben megpróbáltuk megszámolni a buborékokat - 136 után abbahagytuk... :)

Mehet bele a többi hozzávaló. Nálunk a kefírből kevés a 6 dl, mert a koboldjaimat etetni is kell munka közben - lévén az evések számát tekintve, rokonságban állnak a hobbitokkal. :)

Ezután a dagasztógépé a főszerep legalább 15 percre, majd a olajos kézzel megemelgetjük a lágy tésztát, és alá is öntünk egy kevés olajat, hogy ne ragadjon a tálhoz. Kenjük be a tál tetejét is - belülről! :) - majd zárjuk be alaposan a tálat és tegyük a hűtőbe.

img_20200322_094525.jpg

A dagasztás alatt sem unatkoztunk, előkaptuk az ének leckét és megtanítottuk Paca kedvenc plüss kisvakondjának az éneket - semmi fakszni, csak 8 ismétlést követelt a ki a földtúró bestia...:)

A tésztát nem árt 2 óránként átmozgatni, mert úgy kel mint a bolondgomba. :)

img_20200322_115757.jpg

A hűtőben egy egész hétig eláll, így nem kell egyszerre kisütni és zsarolhatjuk vele a srácainkat. :)

A kisütés előtt annyi tenyérnyi gombócot szedünk ki a tésztából, ahány lángost tervezünk, majd koboldjaink összekenhetik a mancsukat olajjal és alaposan beolajozott alufólián kézzel széthúzgálhatják, kinyújthatják a tésztagombócokat.

 

A sütés természetesen ránk marad, egy kobold sem való a forró olaj közelébe!

 

Amíg a levest összekészítettem, Boróka magára vállalta a húsgombócok gyártását - szám szerint 87 lett kigömbölygetve - még a mélyhűtőbe is jutott egy kisebb dobozzal.

Paca eközben a leckéjét készítette el apával. Közlekedési lámpákat színezett, majd járműveket nézegettek a neten, és számlálgatták a kerekeket.

img_20200322_111345.jpg

Az ebéd és némi pihenés után kiszaladtunk a kertbe egy órára - le kellett mozogni a lángost. :)

Az eseménydús délelőtt után már csak egy kis szundi hiányzott, majd jöhetett volna a játék, de Pacatesó nem bírt elszakadni a munkagépektől, így még kapott egy kis időt apa gépe előtt.

Már csak azért is, mert hétfő reggel, amikor ez a cikk kikerül a blogra, anya már a szülinapi csokitortáját gyártja, 5 kék gyertyával és harsog az Alma Zenekar szülinapos dala! :)

img_20200322_124846.jpg

ISTEN ÉLTESSEN KIS HÁZI KOBOLDOM!! :)

 

Illatsimogató: Amanda és Oleo

Amanda és Oleo

A mandarinliget újítói

 

Amanda a vörös, rövid hajú, tűzrőlpattant tündérlány és Oleo a torzonborz koboldfiú, már az első pillanatban megkedvelték egymást. Ők voltak az ellenpélda arra, hogy egy kobold és egy tündér, sosem lesz barátságban egymással.

Hamar rájöttek, hogy nagyszerűen tudnak együtt dolgozni, és igyekeztek mindent együtt csinálni, legyen szó az üvegház építéséről, vagy a mandarinvirágok melengetéséről.

Amanda szeretett fára mászni, nem bánta, ha koszos lesz kezeslábasa, vagy elszakad narancsszín, fodros blúza. Fáradtan és koszosan is, az egész üvegházban csengett a kacagása.

Oleo alapjában véve a koboldok mintapéldánya volt. Vörös, torzonborz, vállig érő haja állandóan szanaszét repkedett a feje körül. Zöld kabátkájához narancsszín cipőt és sipkát hordott. Sapkája végén, csepp alakú arany foglalatban, szépen csiszolt karneol kő világított narancssárgán.

Agyafúrtságát nem csak a csintalanságokban használta, de zseniális újításokat vezetett be a mandarinligetben. Tükröket épített az üvegház tetejére, hogy télen is elegendő napfény jusson a mandarinokhoz, és átalakította Amanda régi présgépét, hogy a szentjánosbogarak fényével tudják működtetni. Így sokkal egyszerűbbé vált a mandarinolaj kipréselése.

Az idei szüret előtt is fúrt, faragott.

Mire a szüret napja elérkezett, Amanda és Fahéj a sünfiú hathatós közreműködésével egy keskeny, tüskés futószalag kígyózott végig a ligeten.

A nagy napon már csak az utolsó simítások voltak hátra.

-Amanda kérlek, ideadnád a csavarhúzót? - bukkant ki Oleo kócos üstöke a futószalag alól – Kicsit jobban meg kell húznom ezt a csavart.

-Máris adom! - a tündérlány sietve felkapta a csavarhúzót, és barátjához röppent.

Oleo még húzott párat az utolsó csavaron, majd egy hangosat füttyentett.

Alig halkult el a ligetben visszahangzó füttyszó, Fahéj a süni, orrával megbökte a futószalag felső végénél az indító gombot, és a szállítószalag halkan surrogva meglódult.

-Ez az, sikerült! - a kobold örömében felkapta és megpörgette Amandát.

-Próbáljuk ki a tüskéket is! - kérte a tündérlány.

Gyorsan felröppent, és leszakított egy érett mandarint a legközelebbi fáról.

Finoman a futószalag tüskéire ejtette, majd mosolyogva figyelte, ahogy az apró tüskék fel-le mozogva tovább gurítják, és megszurkálják a narancsszín gyümölcs héját.

-Ez csodálatos! Nézd, Oleo, működik! - a tündérlány örömében bukfencet vetett a levegőben.

A vörös hajú kobold vidoran figyelte, a tovagördülő mandarint, majd hirtelen észbe kapott. Gyorsan a futószalag végéhez tolt egy kis háncsból készült kocsit. Mire a megszurkált mandarin odaért és lepottyant, a föld helyett már a biztonságos kocsiba érkezett.

Innentől kezdve a szüret felgyorsult. Amanda és Oleo a mandarinokat a fákról egyenesen a kerten végig kígyózó tüskékre szedték, Fahéj süni pedig eközben lelkesen tologatta a kis kocsikat a futószalag vége, és a házikó között.

Néhány óra alatt végeztek az illatos gyümölcsök leszedésével.

A tündérlány és a koboldfiú fáradtan, de boldogan sétált a házikóhoz.

-Sokkal hamarabb végeztünk, mint tavaly. - Oleo mosolyogva nézte a kocsikba kupacolt, megszurkált mandarinokat.

-Bizony, és az idén végre egy kis pihenésre is lesz időnk – Amanda egy fenyőkéreg tálcán, fűszeres, sárgarépás-mandarinlekvárral megkent pirítóst hozott ki a kamrából, és a kerti kis asztalkára tette.

Látva, hogy a kobold milyen pillantásokkal méregeti a finomságot, nevetve rászólt.

-Előbb a varázslat, aztán jöhet a lakmározás!

Oleo fancsali képpel munkához látott.

 

„Narancsszínű álomkép,

Megnevettet, és megvéd.

Szorongást old, egy, két, hár',

S a rémálom messze száll!”

 

Amanda kedvtelve figyelte, ahogy a kobold sipkája végén felizzik a karneolkő, és narancsarany izzásával körbelengi a kocsikban felhalmozott mandarinokat.

Mire feleszmélt, Oleo már a pirítósokat tömte a szájába.

Szemrehányón tekintett barátjára.

-Mi lesz szegény Fahéjjal? Neki nem jár pár falat, a munkájáért?

A kobold bűnbánó arccal, és teli szájjal sietett a sünihez. Gyorsan nyeldekelve leküldte gyomrába az utolsó falatot is, mielőtt megszólalt.

-Ne haragudj, cimbora!

Két hatalmas szelet lekvárral megkent pirítóst tett a süni elé, majd sietett, hogy előkészítse a hámozót és az aprítót, hogy folytatni tudják a munkát.

Amíg Oleo a gépekkel bíbelődött, Amanda is elropogtatott pár ízletes falatot, majd nekilátott a mandarin héjak lehámozásának.

A mandarin gyümölcs gerezdjeit, Oleo az aprítóval kis kockákra vágta, és a süni, már hordhatta is a gyümölcsdarabokat, a kisház mellett felállított üstbe.

Kora délutánra az összes mandarin héja le volt hántva, és Amanda hozzákezdhetett a préseléshez.

A szentjánosbogarak csapatostul érkeztek, hogy segítsenek beindítani az új présgépet. Berepültek a présgép tetején lévő gyűjtőlencsébe, és fényükkel mozgásba hozták a kobold által megtervezett kis motort.

Pár pillanat múlva már csorgott is a frissen préselt olaj a tartályba.

Amanda a sarkára ereszkedve leült mellé, és hozzáfogott, hogy a tündérvarázs bűbájával is ellássa az illóolajat. Szemét lehunyta, erősen összpontosított, majd szinte suttogva elmondta a varázsverset.

 

„Mosolyt hozz, és jókedvet,

Szép álmokat lelkeknek.

Gyomroknak küldj nyugalmat,

A hasgörcs messze szaladhat!”

 

Karneolköves nyaklánca, finoman felragyogott. Amíg szavalt, az aranyszín halvány fény beszivárgott a tartályba, és felpezsdítette az olaj narancsfényét. A finom szikrázás azután sem halványult, hogy a tündérlány és a kobold üvegcsékbe csorgatta az illatos kincset.

Mire leszállt az este és Herbus a bagoly is megérkezett, már mindhárman mandarinlevet kortyolgatva pihentek.

Oleo meggyújtotta a tüzet az üst alatt, majd gyömbért, fahéjat, és szegfűszeget szórt a mandarin darabkákra. Fahéj a süni egy tarisznyában nyírfacukrot hozott. A kobold az édesítőt is az üstbe öntötte, megkeverte a készülő mandarinlekvárt, előhúzta kedvenc szájharmonikáját és játszani kezdett egy vidám nótát.

Fahéj süni, Herbus és Amanda egy darabig hallgatta a melódiát, majd a bagoly felemelkedett, hogy a mandarinolajos üvegcséket is eljuttassa a rendeltetési helyére.

Még párat körözött a kis liget fölött, figyelte, ahogy Amanda a következő lassú melódiára finom mozdulatokkal táncolni kezd, majd elnyújtott szárnycsapásokkal útnak indult.

 

"Gurigurik" és "aprómagok", "szelíd medvék" és töltikék.

img_20190408_172018.jpg 

A tegnapi délelőttünk kicsit sűrűre sikeredett, de cserébe felfüggesztettük a tanulást.

Vagy mégsem?... :)

Úgy döntöttünk, apránként kitisztítjuk a teljes hátsókertet és rengeteg zöldséget fogunk ültetni, Kikirics és Boróka nagy örömére.

Cukkíni hegyeket, paradicsom tengert és hatalmas borsó fennsíkokat álmodtunk, tengernyi padlizsánnal  körítve. Persze azért tervben maradtak a kukorica szigetek és a tavaly szép termés hozó főző-, és sütőtök palánták kiültetése is.

Így Boró, Nyelvessel a kapával nekilátott füvet irtani, hogy lassanként a fűcsomók helyét is ágyások vehessék át.

Később Pacatesó is felfüggesztette a csúszdázást és beállt Boró mellé "Gurigurikat" ültetni. Gondosan kiszámolta, hogy minden kis gödröcskébe 4 szem "Guriguri" borsó fér el. A délelőtti mérlegük: 3 borsóval, 1-1 spenóttal és mángolddal beültetett hatalmas ágyás. Nekem még csak le sem kellett hajolnom. :) /akadt még rendbe rakásra váró 5 másik ágyás.../  :)

Közben persze megbeszéltük, hogy mi való Kikirics komposztdombjára és mi nem. Miért nem szabad túl mélyre ültetni a magokat, és nagyban találgattuk, hogy vajon milyen madár énekel olyan gyönyörűen a fejünk feletti fán?

Rácsodálkoztunk, a rozmaringbokrunk lila virágaira, megszagoltuk a krókuszt, a nárciszt és a jácintokat.

Felfedeztük, hogy idén is kibújtak a medvehagymáink, így elismételtük, hogy miben is különbözik a mérgező gyöngyvirágtól, és hogyan ismerhetjük fel, melyikük dugta elő a levélkéjét.

img_20190408_172018.jpg

Ha titeket is érdekel a titok akkor egy korábbi mesében - "Mérges gyöngy és Szelíd medve" - megtaláljátok a blogon. :)

Leszedtük az eperbokrokról a faleveleket, hogy jobban érje őket a napfény. Vajon mire van még szükségük, hogy nemsokára friss epret szüretelhessünk róluk?

A sóskánknak már szedhetők az apró levelei így, Boróka tesztelte és bár fancsali képpel, de vigyorogva csócsálta kedvenc "kerti rágcsáját".

Megmentettünk 5 mángold tövecskét, amik átteleltek, és már terveztük is kedvenc "cserepes-töltikés"ebédünket, bár meg kell várnunk, hogy a levelek nagyra nőjenek és sokan legyenek.

Sokat dolgoztunk és közben kicsit beszélgettünk a tavaszról és a kertünkben ültetett, növényekről és magokról. :)

Friss levegő, szórakozás, testmozgás vagy környezet óra...?

Szerintem két boldog, éhes és fáradt gyerek. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Házi technika óra finommotorikával, "ehető gyurma", avagy egy pizzás kenyérsütés története

Igen, ez mind és külön - külön is egyszerre! :)

img_20200320_140523.jpg 

Mivel az előző sütés kenyerem elfogyott, a bevásárlásokat  pedig igyekszünk a minimumra csökkenteni, reggel 5-kor neki akartam állni egy kellemes kis kikapcsoló sütögetésnek.

Kéretik nem kiröhögni! 

Nekem a sütés hajnalban kikapcsolódás, mivel amúgy is felébredek 4-4.30 között - sajna kidob az ágy és fél óra szöszmötölés meg egy citromfű tea után már kattog az agyam.

A gyerekeim még alszanak, tehát gondolkodásra serkentő csend ül a házon, pardon a konyhán, - mivel az egyik szobában a férjem horkol, a másikban pedig a légy zizegésétől is felébred Boró - így nekiálltam előkészíteni mindent.

Na kb idáig jutottam, mikor Boró kitámolygott a konyhába, pizsamában, kócosan és megérdeklődte, hogy mire készülök és segíthet -e...

Nekem félóra szöszölés mire felébredek, Ő ellenben cirka 3 perc alatt felöltözött, fésülködött, haptákba vágta magát és kikönyörögte, hogy egyedül csinálhasson mindent...

Már előre láttam, hogy mindent összeken, szétszórja a lisztet és megint takaríthatok, ráadásul végigcsipogja a következő másfél órámat és addigra Pacatesó is kikóvályog az ágyából... de mindezek után végig futott rajtam, hogy zárva a suli, napok óta az utcára sem dughatja ki az orrát és különben is, épp itt az ideje, hogy kicsit jobban teret engedjek neki. 

Így hát leültem a hátsómra és ahogy annak idején az én anyukám is megtette csak a kispadról láttam el tanácsokkal. 

A gyerek feje virult, jól érezte magát, "felnőtt munkát" végezhetett, és közben alig alig csicsergett... :)

Na ja a kenyérgyúrás egy 8 éves gyerek kezének szép kis erősítő feladat.

Volt idő, hogy átfusson rajtam, mennyi mindent nyertem a bolton.

1. Régen létezett háztartástan nevű tantárgy a lányoknak, most mi újra bevezettük itthon.

2. Közös időt töltök a lányommal, amit ráadásul mindketten nagyon élvezünk.

3. Mivel neki finommotorika terén még van mit pótolni, jó kis gyakorlás ez az ujjainak, amit a Boró önmaga vállalt - kikönyörgött.

4. Nyugodtan, ülve, forrón ittam meg a teámat - azt hiszem ezt minden anya díjazni tudja... :)

A tészta alapreceptjét évek óta használjuk, persze én mindíg hozzáadok némi extra dolgot, zabpehely, lenmag, szezámmag, zöldfűszerek... Ebből most csak a zabpelyhet tartottuk meg, nem fakszniztunk túl sokat. :)

50 dkg simaliszt

40 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

2 /gyereknek 3-4/ marék zabpehely

2 teáskanál cukor

1 csomag élesztő

kb 6 dl melegvíz

1 dl napraforgó olaj

1-2 teáskanál só

őrölt köménymag /ha zöldfűszerekkel készítem, ez kimarad/

2 evőkanál búzasikér /elhagyható/

Ha akad olyan "elvetemült" gyerek, aki unja magát és kipróbálná a kenyérsütést, íme a további teendők:

Keverd össze a liszteket és a zabpelyhet, majd kaparj egy kis mélyedést a közepébe. ide tedd a cukrot, morzsold rá az élesztőt, majd önts rá 2 dl meleg vizet, kavard el egy kicsit, majd hagyd békén 10 percig.

Szórd a lisztre a sót, add hozzá az olajat és a többi meleg vizet, majd jöhet a maszatolós része a dolognak. Tedd a mancsod a tálba és mindent jól gyúrj össze .

Ha már szépen összeállt a tészta, tedd ki a gyúródeszkára, ha nincs, akkor az alaposan letakarított, fertőtlenítő kendővel áttörölt asztalra és gyúrd még legalább 15 percig. Közben néha szórj alá egy kevés lisztet.

Ha már nem ragad a kezedre, alakíts gömbölyűre, szórj lisztet a tál aljára és tedd vissza bele a tésztát. Takard le egy tiszta konyharuhával, majd hagyd kelni 1 órát. Előre szólok, nagy tálat használj, mert hatalmasra emelkedik a tészta. :)

Mire megkelt a tészta, Pacatesó borzas buksija is felbukkant - 6.15-kor ...- és kijelentette, hogy éhes a pocakja... Sírásra görbült a szája mikor közöltük, hogy a kenyérre még várni kell, mert még csak most kerül a formába és újabb 15 percig kel, mielőtt megsütnénk.

Nagy bánatában beállt ő is pékmesternek - kiderült, hogy képes villámgyorsan felöltözni egyedül is - és az egyik kenyeret segített megformázni, majd óvatosan lépkedve elcipelte a sütőig.

Persze amíg megsült a kenyér kaptak egypár falat almát és banánt, "éhenhalás" ellen. :)

 

A kenyértésztás pizza pedig rém egyszerű!

img_20200317_102615.jpg

Másfélszeres adagot számolunk mindenből, mint ahogy mi is tettük két nappal a mostani sütés előtt, és a megkelt tészta 1/3-át lecsíptük, 3 kis cipóba osztottuk, és a míg a koboldjaim átgyúrták, sütőlapra tették, addig felvágtam előkészítettem pár karika kolbászt, paradicsomszószt, és sok reszelt sajtot.

Mindezt délelőtt re időzítettük, így amíg a kenyér sült, a pizzák várakoztak egy keveset, a kis péksegédeim pedig az udvaron hancúroztak. 

A nyereség: nem kellett a leves után 2. fogást főznöm, így én is kertészkedhettem egy órát, ráadásul a gyerekek által készített pizzából nekem is jutott, így aznap ők készíthettek nekem ebédet! :)

img_20200317_122719.jpg

A következő posztban egy kis kerti ténykedésre hívunk benneteket. Ha nincs rá lehetőséged mert:

a. nincs kerted

b. semmi kedved kimenni

c. éppen vacak az idő

d. mi az a kert?

Ne keseredj el!

Megosztok veletek egy narancsillattal átitatott mesét is. :) 

Unatkozó koboldok itthoni tanulással "súlyosbítva"

img_20200317_122719.jpg

Ha most azt várjátok, hogy sírni fogok, mennyire rossz a helyzet, és anya mennyire le van terhelve, akkor ne is olvassatok tovább, ez a poszt, nem nektek szól! Persze, hogy hirtelen felborult minden, pár napig káosz uralkodott, de igyekeztünk számba venni a lehetőségeinket, és a legjobbat kihozni a dolgokból.

1. Beindult a netes tanulás, tehát kell itthonra is egy jó napirend, ami ad némi keretet, de elég rugalmas ahhoz, hogy ne zápuljunk meg egy hét után.

2. A bevásárlásokat a lehető legritkábban intézni, tehát menütervezés legalább 2 hétre, de bővítve sütésekkel /kenyér, péksütik, pogácsák/, mert gondolni kell a tízóraira, reggelire és uzsira is.

3.Pacának itthon tartjuk a szülinapját, szűk családi körben, ajándékvásárlás tiltólistán, így marad az élmény centrikusság, lakáson belül és a kertben.

4. Most indulnak a kerti munkák, így azt sem árt a gyerekmunkára szabni, hogy ne unatkozzanak a koboldjaim.

5. Jelenleg még 2 hónapig én is itthonról tanulok - nem volt véletlen ez a nagy csend körülöttem , így be kell osztani az energiám, és a laptopom használatát.

6. Mindenki itthon eszik tehát nem ártana egészségeset, finomat, és lehetőleg több napra főzni, olyan ételt is, ami fagyasztható, már ha nem akarjuk 3 napig ugyanazt enni - tudom, a srácok elvannak milánói makarónin és sült krumplin hetekig, de én már csak ilyen csökönyös vagyok, és ha mesélve, turmixolva, sütve is, de megetetem velük a zöldeket és gyümölcsöket.

...

Biztos lesz még pár felmerülő pont, de egyenlőre ezekre kerestük a megoldást Borókával és természetesen a kertemben lakó koboldokkal, Kikiriccsel és Pipiskével.

Kikirics máris beköltözött a konyhámba, hogy minél több zöldségről írhassunk nektek. 

A következő hetekben igyekszem feltenni pár olyan finom levest, főételt, sütit, amit az én koboldjaim felhabzsolnak, és megosztani pár ötletet, amivel itthon lefoglalom a két kis unatkozni vágyó koboldom. :)

Ha van olyan zöldség, aminek a nevének említésétől a srácaidnak olyan lesz a képe, mint a Grincsnek, írj bátran, és megpróbálunk néhány ötlettel segíteni. :)

...És természetesen felteszek a többi készülő mesekönyvből is pár mesét, hogy legyen mit olvasgatnotok. :)

 

Az első kis szösszenethez csak némi liszt, élesztő, melegvíz, pár apróság és egy bekapcsolt sütő kell...

Holnap reggel jön egy fincsi kenyérrecept, amiből mellette akár még pizza is kisülhet, mindezt pedig a 8 éves Boró lányom követte el az 5 éves Pacatesóval karöltve. - anyának engedve ezzel 1,5 órányi tanulási időt, ráadásul még ebédet sem kellett főznöm! :)