Biztosan sokan vannak, akik mindent tudnak a feketerigókról, de én 32 évig a fővárosban koptattam az aszfaltot, és rigókat csak a levegőben láttam, messziről.

Így mikor Boróka mesekönyvéhez bújtam netet és a könyveket, nagy meglepetésként ért, hogy a rigók tojása bizony nem a „megszokott” piszkosfehér színű. A kis tojások, a mesésen gyönyörű halványkéktől egészen a zöldeskékig terjedő színskálát felvonultatják, és barna pettyekkel vannak beszórva, mintha egy festő ráfröcskölt volna az ecsetével.

Igazán meseszép látvány még képen is!

Így természetesen szó sem lehetett róla, hogy ezek a gyöngyszemek, kimaradjanak a történetekből.

A kis rigótojásokról – pontosabban egy tojásról - egész történet kerekedett, mivel Merunak, a kis rigófiókának esze ágában sem volt kibújni a tojásból.

Így újfent Pipiske és Boró segítségére volt szükség, hogy megoldják ezt a hatalmas problémát. :)

/By Manyman - A feltöltő saját munkája, CC BY 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=4438036/

Vitaminok kellenek.

Ezen egy percig sem vitatkozom, hiszen nem csak a gyerekeim cuppantják be a kanálból a napi adagot, de mi is magunkhoz öleljük reggelente a vitaminos dobozunkat. A probléma csak ott van, hogy némelyik reklámban azzal vadítják a szülőt, és főképp a srácokat, hogy végignézhetjük, ahogy az ügyeletes lurkók, fintorogva tolják el maguk elöl a finomabbnál finomabb zöldeket, élen a brokkolival.

Anya meg vért izzadhat, hogy belebűvöljön csemetéjébe pár falat karfiolt, cukkínit, sütőtököt vagy ne adj isten pár szem kelbimbót.

Főként, ha otthon ők sem igen eszik meg.

Tévedés ne essék, nem vagyok vegetáriánus. Sőt! De ha nincs mellé egy jó kis saláta, vagy párolt zöldség, netalán egy kis kelkáposzta főzelék, akkor nem az igazi az ebéd.

Nálunk az ovi tette válogatóssá a lányunkat, hiszen nemcsak más ízvilággal főznek, de meg van kötve a kezük a sózással, és a fűszerhasználattal is.

Pedig a zöldfűszerek (oregano, kapor, tárkony, bazsalikom, citromfű, rozmaring, kakukkfű…) sokat dobhatnak illatukkal és ízükkel az ételeinken.

Ráadásul a zöldségek egy része jól elrejthető például egy fasírtban. A brokkoli és a karfiol párolva, a répa, cukkíni, tök, reszelve. A gyerkőcök még segíthetnek is összegyúrni, gombócolni, és tepsire sorakoztatni a finomságokat.

De kerülhet reszelve a levesbe, répa, petrezselyem gyökér, karalábé, zellergumó. A nagymamám így érte el, hogy ne sakkozzuk ki a levesből a petrezselyem gyökeret. :)

De eldugható a zöldség egy húsos raguban is, ha kell apróra vágva. A kisebb gyerekeknél sokszor célt érünk, ha az apróbb falatok elvegyülnek, és nem kandikál ki a zöldségek íze egy-egy falatból erősen.

A variációk száma végtelen.

Szerencsére a lányom még ritkán jegyzi meg a reklámokat, de a figyelme mindenre kiterjed, és ami késik ugyebár…

Jó lenne, ha az illetékesek kissé jobban átgondolnák a reklámokat, hiszen nyilvánvalóan nagy részüket gyerekekre építve készítik.

Na igen. A hangya már egy kicsit több reklámot igényelt, hogy kedvelhető legyen. Boróka képes volt még a fürdőszobából is kimenekülni, ha meglátott egyet. Hát együtt elneveztük új barátunkat Tóbiásnak, és bedobtam pár trükköt, amit a lányom kedvelt.

Boró szeret kalandozni, így Tóbiás is kalandkedvelő, felfedező lett A kis hangya még térképet is rajzolt, azokról a lelőhelyekről, ahol élelmet találni. No és persze Pipiske Zsugorvarázsára is szükség volt, hogy koboldméretre zsugorodva, közelebbről is megismerkedhessen a kis fekete fahangyával.

Az eredmény?

Boróka már nem menekül a falhoz lapulva. Igaz, továbbra sem puszipajtások, de nem is baj.

Ha bejön néhány hangya a konyhába, vagy a fürdőbe, csak hátrál néhány lépést, majd megkérdezi, hogy ezeknek a hangyáknak miért nem mondta el Tóbiás, hogy kint van a helyünk, és tilos bejönniük a házba.

Nagyon szeretjük itthon a nyers, zöld salátákat. Szerencsére a lányom imádja a nyers uborkát, és szívesen ropogtatja a paprikákat is a szendvicsek mellé. Bármikor készíthetek fejes salátát is, de a paradicsomokkal meggyűlik a bajunk.

Mikor a férjemmel először nyaraltunk, minden este a Balaton parton sült krumplit és paradicsomsalátát ettünk. Így elégé elkeseredtem, hogy a lányom nyersen nem igazán szereti. Nem boldogul a paradicsom héjával, és a parája már odáig terjedt, hogy hámozva sem volt hajlandó megenni.

De persze Kikirics itt is segített.

Betelepedett a konyhámba, felmászott a pultra, és minden finom salátának való zöldségemet feldaraboltatta velem, egészen apróra. Uborka, paprika, lilahagyma, no és a paradicsomok. Ha van salátalevél, az is jöhet. Utána némi olíva olaj, só és citromlé. Persze, hogy a lányom kavarta össze az egészet, aztán a vacsoránál bősz lapátolásba fogott, és fülig érő vigyorral falta a sok finomság között a paradicsomot is.

A lényeg, hogy minden jó apró legyen, hiszen így a kevésbé szeretett dolgok elvesznek a nagy szín és íz kavalkádban

Elő lehet adni bármilyen zöldséggel, hiszen reszelhetünk bele sárgarépát is, vagy akár céklát. Ha ez az öntet nem ízlik, vagy eluntuk, jöhet a kapros kefir, vagy joghurt. Kapor helyett használhatunk citromfüvet, vagy medvehagymát is.

A variációk száma végtelen.

És végre elfogy a paradicsom is. Innen már csak egy ugrás a mennyei paradicsomsaláta!

„Boró felpattant, és az almafához szaladt.

Pipiske a sövény alatt sétált fontoskodva, és valamit nagyon magyarázott Tüskésnek, akit szemmel láthatólag nem igazán érdekelt öreg barátja mondandója.

A kislány leguggolt, és csöndben, mozdulatlanul figyelte, ahogy a kobold egyre jobban belelovalta magát a dühöngésbe. Fel alá rohangászott az álmosan pislogó süni előtt, és parányi öklét rázva magyarázott.

Boró mosolyogva nézte a jelenetet, és fülei szinte megnyúltak, ahogy igyekezett pár mondatot elcsípni a kissé egyoldalú beszélgetésből.

-Hát nem fogod fel, hogy nem lehet fényes nappal csalinkázni a kertben? A sünök, éjszakai állatok, így leszel szíves megvárni legalább az alkonyatot, mielőtt beszerző körútra indulsz! – Pipiske szinte pattogott dühében Tüskés orra előtt.

-De ha egyszer éhes vagyok! Ugyan Pipiske! Átaludtam a telet, és most rémesen korog a gyomrom. – magyarázta a süni angyali türelemmel.

-Senki sem mászkál ebben a kertben már évek óta. Összegyűjtök pár földigilisztát, és már el is bújok a következő bokor alatt. Így jó lesz? – kérdezte békülékenyen.

Azzal lassan útnak indult. Pár méter után földbe gyökereztek a lábai és meredten bámulta a fűben tornyosuló idegent.

-Ha már minden áron haspók uraságod menni akar, legalább két dologra ügyeljen – adta fel az értelmetlen harcot a kobold.

-Először is! Hagyd békén Turbót, és a rokonságát, mert nincs kedvem Kikiricsnek magyarázkodni, hogy miért faltad föl a legjobb barátja nénikéjét, vagy a kisöccsét! Másodszor…

Az ősz kobold nagy levegőt vett, hogy folytassa a tilalom listát, de felfigyelt a nagy csöndre. Megfordult, hogy elkapja Tüskés grabancát, erre azonban nem volt szükség, mert a süni, azóta is dermedten álldogált az almafa előtt.

Tüskés ijedten pislogott felfelé, és igyekezett felmérni copfos „idegent”. Mikor látta, hogy nem mozdul, lassan előrébb óvakodott. A zöldesbarna szempár, minden mozdulatát követte.

Boróka, lévén, hogy ő volt az „idegen”, lassan leült a földre, és elkerekedett szemmel figyelte a sünin égnek meredő tüskeerdőt.

-Csupa tüske! – sóhajtotta ámulva.

Tüskés, felbátorodva előrébb merészkedett, és mit sem törődve korgó gyomrával, helyreigazította a mosolygó kislányt.

-Nem is vagyok nagyon tüskés… Csak olyan sűrűn nőttek, hogy teljesen eltakarják a finom puha szőrszálaimat. Szükségem van rájuk, hogy megvédjenek. Ha leesem valahonnan, csak összegömbölyödöm, és hála a tüskéim végén lévő puha gömböcskéknek, puhán érkezem, és nem ütöm meg magam.

-Ezek aztán a szuper tüskék! – kuncogott fel halkan a kislány.

-Nem segíthetnék valamiben? Ha jól hallottam, éhes vagy. Van itthon kifli, tej, vaj… - Boró egy pillanatra elbizonytalanodott.

-Igazából azt sem tudom, mit szokott egy süni enni. Anya már olvasott nekem rólatok, de nem emlékszem, hogy mit szerettek.

Pipiske elunta, hogy senki sem figyel rá, és haragosan a fecserészők közé toppant.

-Másodszor! Mint láthatod, megszaporodtak az emberek a kertünkben, és nem lenne jó, ha úton útfélen beléd botlanának. Rád lépnek, aztán ápolhatom a tüskéid, meg ennek a kotnyeles emberpalántának a talpát is.

-Nem úgy néz ki, mint aki rám akar taposni. Szerintem pedig inkább kíváncsi, mint kotnyeles – mozgatta meg vidoran az orrát a süni, majd újra Boróka felé fordult.

-Köszönöm, de egyik felkínált finomsággal sem élek. Jobban kedvelem a hernyókat, bogarakat, és a földigilisztát. Bár mint hallhattad, Turbó és családját ez idő tájt hanyagolnom kell, így majd a szomszéd kertben vadászok le néhány finom falatot. Kikirics kedvéért ugyanis megkímélem az itteni földigilisztákat.

-Ez nagyon kedves tőled Tüskés! – mosolygott a kislány.

A süni kihúzta magát a dicséretre, majd nagyot nyújtózkodva ásított egyet.

-Most pedig ha nem haragszotok, elmennék végre enni egy jót. Így is át kell gyalogolnom a szomszédba, ha meg akarom tömni a hasam.

Lassan döcögve elindult, de még visszaszólt a háta mögé.

-Ha néha esténként kijössz a házból, szívesen beszélgetek veled Zöldszemű! Pipiske morgását pedig észre se vedd. Még a vak is látja, hogy mennyire megkedvelt téged.

Az öreg kobold rögtön replikázott.

-Vedd végre tudomásul te tüskehegy, hogy nem barátkozom emberekkel! Ez Pipiske első szabálya! – kiabálta a süni hátának

-Akkor itt a kivétel, aki erősíti a szabályt! - vágott vissza nevetve a süni, majd egyre távolodott és jókedvűen átbújt a kerítés alatti kis alagúton, amit Kikirics ásott neki még az előző tavasszal.”

Három éves lehetett a lányom, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy fél a földigilisztáktól, és retteg a hangyáktól. Nos ez egy kertes háznál nem is olyan „nagy” gond, … leszámítva, hogy minden nap találkoztunk velük.

Őszintén megvallva a földigilisztákat én sem csíptem, így hát adott volt a probléma.

És született rá megoldás.

Anya kertészkesztyűt húzott, és egy jó – nagy - -marék földdel együtt felkapott egy hatalmas példányt, és mosolyogva mutogatta a lányának, hogy milyen aranyos, és hatékony kis földmunkás.

Persze sejthetitek, hogy cseppet sem volt őszinte a mosolyom.

Töredelmesen bevallom, ez a módszer a sárgadinnyénél sem működött. A lányom ugyan megkóstolta, de a mai napig sem szereti.

Hiába, nekem még a szagától is felfordul a gyomrom, de azért hősiesen megettem egy darabot, és tuti, hogy ez volt a baj.

Így hát a földigilisztánál jött a „B” terv.

Turbó a giliszta befúrta magát a veteményesbe és a mesekönyvbe. Azon nyomban megszaporodtak a gondjaim. Mivel már volt egy sünink, és egy szép selymes bundájú vakondunk, ki kellett találnom, hogyan úszhatja meg Turbó, hogy már a megjelenése után megegyék.

Esténként sokat meséltünk Borónak, mivel nehezen aludt el, és sokszor felriadt.

A szabadban érzi jól magát – melyik gyerek nem – és kicsi kora óta rengeteget mászkált utánam a zöldséges kertbe, és csak kérdezett, meg kérdezett, és még mindig csak kérdezett.

Hát egyszer csak elszakadt a cérnám, és odavarázsoltam neki két koboldot, hogy válaszolgassanak helyettem… Vesztemre!

Pillanatok alatt megkedvelte őket, és már napközben is őket akarta.

Így hát, engedve az erőszaknak, megírtam először a tavaszi kalandjaikat, és szép sorban folytatom a többivel.

A koboldjaim már a lányom óvodájában is bemutatkoztak, egész szép sikerrel, így most szeretném, ha minél több gyerek megismerné őket.